II. - Melody

Második kérdezettemet akkor ismertem meg, mikor bepofátlankodtam az IKAIT chatjébe. Ennek nincs sok ideje, mégis azt kell mondanom, hogy csak olyan dolgokat tudtam meg Melodyról, amiktől egyre szimpatikusabbá vált.
Optimizmusa, jókedve, szeretete, és – természetesen – írásai is magával ragadóak. Munkája a blogokon elismerésre méltó.




Szóval, mondj magadról néhány dolgot, kérlek! Bármit, ami eszedbe jut.
Hmm... Ugyebár most töltöttem be a duplaX-et. Elméletileg most már nagyon felnőtt vagyok. Legalábbis életkorilag, viszont tudom magamról, és szerintem a környezetem is tudja, hogy sosem fogok felnőni teljesen.
Épp most vagyok a vizsgaidőszakom közepén. Az írásbelim már megvolt, ha ez sikerül, akkor mehetek szóbelizni. És ha az is sikerül, akkor már hivatalosan is banki szakügyintéző leszek. Mármint lesz róla egy csini kis papírom. Utána pedig irány a fősuli.
Hm, mást még. Drága húgommal, meg anyukámmal élek együtt, szóval ez csajlakás. Azt hiszem, azért ez elég sok mindent elárul. Kábé olyan mindent szabad, de semmit se muszáj...

Akkor – saját tapasztalatból erre következtetek – nálatok is mindig nagy a pörgés... Sok mindennel elfoglalod magad?
Oh, igen, ez pont így helyes. Például szoktunk sütni-főzni egyedül, vagy többen egyszerre, meséket nézünk anyuval – igen, mind a hárman oda vagyunk a mesékért –, vagy csak vagyunk. Olyankor tesóm elfekszik olvasni, én meg bűvölöm a laptopom. Hm, mostanában ilyen egyre többször van.

Hogy a laptopoddal foglalkozol?
Igen. Nem is kicsit. Túl jól elvagyok a világhálón. Facebook, msn, blogger... Van itt minden.

Pont azt akartam kérdezni, hogy mi az a három oldal, amit leggyakrabban látogatsz...
Haha. Hát, akkor megelőztelek. De ha konkrét oldal kell, akkor:
Facebook – ahol nagyjából minden ébren töltött percemben fent vagyok –, Freemail – amit kábé félóránként frissítek –, plusz a blogoldalak, amik közül nem emelnék ki egyet sem, mert össze-vissza ugrabugrálok közöttük.

Van még más kedvelt időtöltésed, hobbid is?
Hogyne. Imádok olvasni, sokak örömére vagy épp bánatára énekelni is, plusz ezzel fellépni. Az nagyon jó érzés. Ja, és továbbá nagyon szeretek fotózni is. Ezek talán a legfőbbek.

És, ezektől hogy jutottál el az íráshoz?
Hát, igen. Ez egy nagyon érdekes szituáció, vagy inkább szituációk együttese volt.

Halljuk!
Azt tudni kell rólam, hogy mindig is szerettem irodalom órákra fogalmazásokat írni, és többnyire olyanokat, ahol szabadjára engedhettem a fantáziámat. És ezek többnyire a tanáraimnak is tetszettek. Mindig úgy gondoltam, hogy milyen jó lenne, egyszer írni, de olvasva a „nagyok” könyveit – gondolok itt például a Harry Potterre –, úgy gondoltam, ehhez én kevés vagyok, és mindig is az maradok. Úgyhogy jó sokáig maradtam csak az iskolai fogalmazásoknál, és az olvasásnál. Addig, amíg egy szívemnek kedves leányzó bele nem csöppent az életembe.
Ja, azt tudni kell, hogy Merengőn is gyakran megfordultam, ott is sokat olvastam. Egy nap, csak úgy kattintgattam a frissek között, és rátaláltam ennek a bizonyos leányzónak a művére. Elsőre imádtam. Aztán rendületlenül írtam neki a kommenteket, és egy nap azt vettem észre, hogy ez a leányzó felvett msn-re. És ez a bizonyos leányzó volt Nilla. Ő volt az, aki – nem rávett, nem ez a jó szó –, hanem aki elindított azon az úton, hogy rájöjjek, talán én is érek annyit, hogy nyugodtan a világ elé tárjam fantáziám gyümölcseit.
Először csak egy közös művön dolgoztam vele együtt, amit még ma is írunk. Ez a Megelevenedett Tündérmese. Később pedig belekezdtem az első saját írásomba, a Te Vagy A Zenémbe, majd megnyitottam a második blogomat is, a Fellegek Felettet. És teljesen, még a mai napig is teljesen lenyűgöz és meglep, hogy igenis van, aki ezeket olvassa, és tetszik nekik.
Szóval igazából Nillának köszönhető, hogy én „író” lettem. Amitől – azért valljuk be –, elég messze vagyok, de azért próbálkozok. Azt hiszem, „röviden” ennyi a történet.

Ezek szerint elmondhatjuk, hogy a neten nem csak az írásra találtál rá, hanem egy barátra is?
Úgy bizony, egy nagyon jó barátra. Bár botorság lenne azt állítanom, hogy ő lett az egyetlen internetes, úgymond blogger-barátom, de igen. Ő az, akit talán még a többi nagyon jó közül is extrán kiemelnék.

Kiket ismertél még meg? És kiknek olvasod a blogjait is?
Nos, ezekre a kérdésekre, ha konkrétan akarnék válaszolni, akkor az körülbelül felérne egy kisebb listával, durván száz névvel. * he-he-he* És nem viccelek. De a legfőbbek Daniela, aki az én drága fogadott kishúgom, az általatok schmetterling néven ismert Pillém, akivel szintén nagyon durván egy húron pendülünk, és nem hagynám ki a sorból Evelynt sem, akit szintén nagyon megszerettem. Ők talán, hogy úgy mondjam a „belső kör”. *hú, tiszta Voldemort* De többen is vannak, vagytok, akiket szeretek. Őket el se kezdem felsorolni, mert tényleg többükkel is nagyon jó viszonyt ápolok.

És ha már blog, akkor valami kellemetlen élmény ezzel kapcsolatban?
Hmm. Azt nem szeretem, amikor valaki csak azért ír rám, vesz fel msn-re, stb., hogy reklámozza magát. Ugyanez, amikor a chatbe írják, hogy „Léccii, nézz be, és komizz”. Plusz személy szerint engem az is zavar, amikor egy blog tele van helyesírási hibával. Jó, ha személyes blog, a mindennapi életedről, akkor oké, nem gáz. Az nekem is „igénytelenebb”, mert például nem nagyon szeretek ékezetekkel írni, de azért odafigyelek. De ha már történetet töltesz fel, és társz a világ elé, akkor arra figyeljen már oda az illető. Ha mást nem, kerítsen egy bétát, mert szörnyű úgy olvasni, ha bogarászni kell a mondatokat.

Innen jön akkor az IKAIT, hogy zavart a rossz helyesírás. De hogy is zajlott ez az egész folyamat?
Nos, az IKAIT – bármennyire is tagadja – inkább Nilla érdeme. Pontosabban az utolsó gondolat a létrehozásáról tőle származik. Már előtte is, egyikőnk sem csípte, amikor igénytelen egy blog helyesírása, és ez az – egyébként lehet, hogy tök jó – történet rovására megy, és ezért született meg végső soron az IKAIT.

Azért ez, gondolom, hosszú folyamat volt, és nem egy pillanat alatt döntöttétek el, hogy belevágtok. Mióta is működik az oldal?
Nos, az IKAIT-ot április 19-én alapítottuk. Mármint a blog maga, azóta működik. De valóban, már előtte is volt, hogy „szidtunk” egy-két blogot, mert nem volt épp olyan, amilyennek kellene lennie. Akkor még csak ketten voltunk Nillával, de azóta már bővültünk néhány vállalkozó szellemű kritizáló taggal.

Igen-igen. Megint megelőztél.
Hogy választottátok ki a Többieket?
Nos, mindenkinek elküldtünk egy – Nilla által lebutított – szöveget (megjegyzem, én állatira nevettem azon, ahogy kinéz), és nekik ahhoz kell írni egy kritikát. Akinek megfelelt a kritikája, az bekerült.
Nos, igen, egyelőre mindenki megfelelt, ha jól tudom. Nem sokan jelentkeztek eme nemes feladatra.

Nem egyszer voltam tanúja annak, hogy valaki, akinek a blogján valamelyik IKAIT tag hozzászólt, visszatért, hogy is fogalmazzak szépen, „anyázni”. Mennyire érint Téged rosszul egy ilyen eset?
Hát, az a helyzet, hogy én nagyon jól tudom kezelni magamban az ilyen szituációkat. Konkrétan röhögök rajtuk. Tudni kell, hogy call centeresként dolgoztam nagyjából nyolc hónapig, ahol azért találkozik az ember negatív... khm... kritikával. (GYK: call center – felhívom az embereket telefonon, és felteszek nekik pár kérdést) Szóval, akit már ott sem érdekel, hogy az összes női és férfi felmenőjét megemlítik egy fél perces telefonbeszélgetés alatt, szerintem az teljesen fel van készülve mindennemű negatív visszajelzésre az IKAIT-ban is... Meg minden máshol is.

Óh, Te egy igazi, életre való nő vagy! Szép!
Térjünk vissza az íráshoz még pár kérdésre. Írsz saját történetet és egy félig fanfic félig valós sztorit Nillával. Mondassz valamit ezekről?
Persze, valami. *Hehe*
Na, viccet félre téve.
A Megelevenedett Tündérmese (továbbiakban MT) ugyebár nekem az első ilyen „nagyobb szabású” művecském volt, mondhatni az első gyermekem. Pontosabban a Nillával közös gyerekünk. (ez hú, de vicces így leírva) Egy teljesen hétköznapi beszélgetés során pattant ki fejecskénkből az ötlet, amikor is nyálcsorgatva gondoltunk a két, mindenki által ismert szépfiúra, mert épp találtunk róluk pár új képet a neten. Tudni kell, hogy nem csak ők valósak az egész történetből, van néhány mellékszereplő, és egy főbb is, aki ténylegesen, valóban létezik, és pontosan olyan formában, ahogy az meg vagyon írva.
Aztán a következő a sorban a Te Vagy A Zeném. (TVAZ... milyen hülye rövidítés) Ez egy teljesen totálisan spontán mű. Igazából, bármily furcsán hangzik, már arra sem emlékszem, hogy jutott eszembe. Talán álmodtam valamit, azt hiszem. (hű, tiszta Meyer...) Egyszerűen csak kitaláltam a szereplőket, nagyjából a történet menetét, és elkezdtem írni.
A harmadik művecském pedig a Fellegek Felett (FF). Ennek elég érdekesek a megszületésének körülményei. Tudniillik én már egy jó ideje társszerkesztője vagyok egy zenekar honlapjának (itt a reklám helye – ShakuEcho), ahol egy nagyon jó játék is folyik. És volt egy olyan feladvány, hogy írjunk egy repüléssel kapcsolatos történetet. Nos, én ezt meg is tettem, ami nagyjából az FF legelső fejezete, plusz a második legvége. Meghaltak, pont, vége. Aztán jött egy Evelyn, aki kábé két hétig rágta a fülemet azért, hogy ezt nehogy abba merjem hagyni, mert ezt nekem folytatnom kell, annyira jó. Törtem rajta egy darabig a buksim, hogy mit is kéne, hogyan kéne, több embert is megkérdeztem. Aztán végül megszületett hozzá a blog is, és felkerültek az első fejik. És legnagyobb meglepődésemre baromi sokan olvassák, és a mai napig is kérik a kövi fejiket.
Igen, bizonyos okok miatt, mostanában nem nagyon volt ihletem, és nem frissítettem egy jó ideje. De igyekszek.

Mindig megelőzöl! Nem is kellek én ide!
Oh, mellékállásban gondolatolvasok. Nem mondtam volna?

Cullen gyerek lennél?
Nem. Én az Ezo-Tv jósa vagyok inkognitóban. *he-he-he*

Az MT-ben ki melyik fiúért van oda?
Háááááát, erre sajnos nem válaszolhatok, ez még titok. Akkor meg kéne, hogy öljelek.

Engem? Miért?
Hát, hogy ne adhasd tovább a titkot.

Komolyan nem mondod el? Ha szépen kérlek, akkor sem?
Nem-nem. Előbb-utóbb ki fog derülni. Annyit mondok, hogy szerintem azért lehet sejteni, egy-egy elejtett mondatocskánkból. Bár, lesznek itt még kavarodások.

Óh, hát... Azt olvastam, hogy ilyen esetben hallgatnom kell, és a szemedbe nézni, és attól Te majd zavarba jössz, és beszélni kezdesz... De most nehezebb dolgom van, úgy érzem. Nilla leverné rajtunk, ha megmondanád?
Jaj, máris zavarba jöttem. De akkor sem fogok beszélni. Hallgasson mindenki a megérzéseire, azt mondom. És neeem, Nilla nem olyan harcias. Csak egy kicsit.

Jól van, ezt bebuktam.
Van szerinted valami jellegzetesség az írásaidban?
Hát, szerintem nincs. Az ismerőseim szerint viszont, akik olvassák, szerintük „tiszta Melodys”. Hát mondom, akkor jól van. Állítólag nagyon sokszor adok olyan mondatokat a szereplőim szájába, amiket én is mondanék hasonló szituációkban. Vagy nagyon sok helyen használok olyan szófordulatokat, amik a sajátjaim. De hát, ez már csak így van. ettől lesznek az Én írásaim.

Hogy állsz a fanficion-ökkel?
Hogy érted? Hogy én írok-e fanfictionöket, vagy, hogy olvasom-e őket?

Is-is.
Oké. Igen, olvasom őket. Mostanában kicsit kevesebbet, mert valahogy mindig mással foglalom el magam. De igen, szeretek fanfictionöket olvasni. Írni még nem próbáltam. Nem is nagyon gondolkodtam rajta, hogy kéne.

Harry Potter vagy Twilight témában?
Nos, kevesen tudják rólam, de én hatalmas nagy HP-rajongó vagyok. Meg se tudom számolni, hányszor olvastam a könyveket, mind egyesével, mind összesen. Annyit tudok, hogy az elsőt tizennégyszer olvastam. (jó, mi?) Természetesen ficet is többet olvastam HP témában - főleg azért is, mert azok már régebb óta is léteznek -, de én nagyon szeretem a Twilightosokat is. Igazából a lényeg, hogy jól legyen megírva, hogy magával ragadjon. Végül is, egy ilyen fic hozott össze Nillával is.

Kik a kedvenc karakterek?
Nos, HP-ből én a rosszfiúkat szeretem, mint például Draco vagy Perselus. Alkonyatból pedig Alice, Jasper, Emmett.
Hát igen, én sosem a tipikus ’jó oldalon álló főszereplőket” szemelem ki.

Nekem nem számított ki melyik oldalon van...
Mit szólsz Edward karakteréhez? Szimpatikus?
(Most leszek megkövezve.) Néha kicsit nyálasnak, vagy inkább túl soknak érzem szerencsétlent. Főleg, ha a filmre gondolok. De amúgy mint hapsi, te jó ég, még jó hogy „szimpatikus”.

Na, végre valaki, aki nincs oda meg vissza érte! Egyébként szerintem Harry is hasonló volt...
Hát igen. Harry meg a kissé-esetlen-és-szerencsétlek-kamaszfiú. De őt igazából még jobban csíptem, mint Edifiút.

Én egyiket sem csíptem.
És a filmek? Melyik tetszett?
HP filmetek nem igazán szeretem. Ha én elképzelek valamit valahogy, ne rombolják le az illúzióimat. Majdnem sírva fakadtam például, amikor megláttam Remust és Siriust. Hát én nagyon nem úgy képzeltem el őket.
A Twilight filmek viszont egész jók, és még egész könyvhűek is. Jobban, mint a HP filmek.

Nekem nem tetszettek. Nem úgy, hogy olvastam a könyveket.
Én először a filmet láttam, és csak utána olvastam a Twilightot.

Ha már könyvekről volt szó...
Van még valami történet, amit meg szeretnél írni, csak még nem jutottál döntésre?
Hmm... Nekem mindig van valamilyen ötletem, de a legtöbbet már születéskor Tajgetosz-pozitívnak ítélem. Aztán nem tudom, lehet, hogy lesz még később más művem is. A fene tudja.

És mik a terveid a hétköznapokra?
Hát, rövid távú célom, hogy most levizsgázok. Remélhetőleg. Emellett pedig nagyban tolom a diákmunkát, ugyanis nyárra van több nyaralási tervem. Például eltöltök egy hetet Budapesten, ahol találkozok majd Nillával, plusz megyek egy hétre Szegedre, mert schmetterling meghívott.

Budapest és Szeged? Csak a legmesszebb fekvő városokba mész?
Úgy tűnik. Hát, ha egyszer ott vannak az ember barátai, nem igaz? (Annak aki nem tudná: én Győr szülötte vagyok.)

Akkor levezetésnek...
Mi az a 10 szó, ami elsőre eszedbe jut magadról?
10 szó? OMG... na jó... szerelmes, optimista, néha naiv, barát centrikus, lusta, vidám, természetes, muzikális, segítőkész, álmodozós
Azt hiszem, ez lenne az én tíz szavam.

És akkor még néhány apró kérdés, ha benne vagy...
Milyen fagyi lennél, ha fagyi lennél?
Asszem' joghurtos.

Melyik szín?
Narancssárga.

Melyik virág?
Hát... talán gerbera, de abból is kizárólag narancsos. *hi-hi*

Milyen állat?
Egyértelmű. Cica.

Óh! Melyik évszak?
Tavasz, de nem ez az esős, hanem a virágzós.

Szeretnél valakinek köszönetet mondani?
Mindenkinek, aki támogatott, akár csak egy hangyányit is. Itt aztán tényleg nem emelnék ki neveket. Akikre legfőképpen gondolok, ők úgyis tudják magukról.

Akkor ennyi lett volna... Mondasz még valamit?
Köszönöm szépen, hogy rám is gondoltatok, az interjúvolás kapcsán. Igazából nagyon megtisztelőnek érzem. Igazából nagyon jónak tartom ezt a blogot. Úgyhogy csak így tovább. Hajrá!

+1 kérdés Bareetól: Ki a példaképed a mindennapokban és ki az írók közül?
Íróknál nagy írókra gondolsz, vagy bloggerekre? Esetleg is-is?

Ha tudsz mondani, akkor is-is.
Nos, azt hiszem az életben édesanyám, és az ő apukája a példaképeim. Anyukám egyedül nevel minket, és igazán rendkívüli nőnek tartom. A papámat pedig az életszemléletéért, a tapasztalatai miatt tartom példaképemnek. Nos, ha a bloggerek között gondolkozok, akkor - ő bármennyire is tiltakozik ez ellen a tény ellen - Nillát tartom magam előtt példaértékűnek. A fantáziája, a kitartása, a céljai... Számomra egyszerűen magával ragadóak. És emellett egy csodálatos személyiség is. Ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem, de Nilla - ő valahogy teljesen más számomra. "Nagy írók" közül viszont bármily meglepő, nem tudnék kiemelni senkit sem. Bár Müller Péter művei igazán figyelemreméltóak, főleg a Szeretetkönyv.


Köszönöm/Köszönjük!

Melody ajánlása: http://www.youtube.com/watch?v=-4kTei0XrCs&feature=related

Ha szeretnél ellátogatni Melody oldalaira, az alábbi címeken megteheted: http://lelkemdallama.blogspot.com/, http://tevagyazenem.blogspot.com/, http://fellegekfelett.blogspot.com/, http://palyazat-melody.blogspot.com/.
Nillával közös történetük oldala: http://nillody.blogspot.com/.
És, ha érdekel, itt az IKAIT címe is: http://ikait.blogspot.com/.