Első interjú - Baree

El kell, hogy ismerjem, pont olyan nehéz dolgom volt, mint amilyenre számítottam. Na, jó, talán nehezebb. Igazából ez a meló, hogy úgy mondjam inkább olyasminek tűnt, mint a mindennapi MSN-es beszélgetéseink. Muris volt. Kérdeztem valamit, ő pedig válaszolt, aztán visszatáncolt, másképp fogalmazta meg, és megkérdezte, „ilyet lehet?” Végül biztosítottam róla, hogy bármit írhat… és ez volt az élvezetes rész. Mégis megérte a fáradságot, mert így be tudom mutatni Nektek, milyen ember valójában…
Baree.

Azt hiszem, aki sokat szörfözik a neten, ismerheti a nevét.
Ez a tizennyolc éves, szeretnivaló, életvidám lány az én szívembe azonnal belopta magát.
Saját állítása szerint „ramatyul ír”, amit az oldala látogatottsága, és a visszajelzések száma – szerintem - nem igazol. (Vagy a helyesírására gondolt? Mert akkor nagyon egyet kell értenem… Ezt, mint a bétája mondom.) Nagyszerű nő és író, akinek fantáziája határtalan.

Azért Ő az első, akit felkértem, mert az írás kapcsán ismerkedtünk meg, és lettünk barátok.



Elöljáróban csak annyit idéznék Tőle: „Írd ki nagy betűkkel: BOLOND VESZÉLY - ez vagyok én.”

Mesélj magadról! Bármit mondhatsz, amit nem tartasz titoknak.
Egy lassacskán 19 éves gimnazista lány vagyok, aki az érettségijétől már csak egy karnyújtásnyira áll, már csak a szóbelije van hátra. Szeretek iskolába járni, meg onnan haza jönni is, csak az a szívás, hogy közben bent is kell maradni. Bár ezt a házi rendben nem találtam meg. Szóval a diákokat jól átverik.
Hát tulajdonképpen, szerintem semmi nagy titkom sincs. Alapjában véve egy nagyon bolondos, vidám embernek tartom magam, aki őszintén megmondja a véleményét, ha azt kérik. Minden féle-fajta hülyeségre kapható vagyok. Imádok a barátaimmal lenni. Van két nagy háziállatom - értsd; öcsém -, akikkel jól kijövök, mert ugye én vagyok a nagy és okos nővér, szóval minden úgy van, ahogy én azt mondom, ez elvileg így van, gyakorlatban még nem igazán sikerült alkalmaznom.
Az öcséimen kívül fellelhető nálunk még néhány állatfaj. Van egy házőrző vérebünk, ami ha meglát, akkor senki sem marad nyálmentes... Valami nyálkontrollálót igazán kitalálhatnának az okosok. *imádkozik* Aztán van egy mamacicám, aki nem rég pottyantott ki magából pár szőrgombócot. Továbbá már 3 éve velem lakik a kis szobatársam, a tengerimalacom. Aki fű mániákus. Neeem kell rosszra gondolni.
És végül, de nem utolsó sorban van két új szerzeményünk iker kecskegidák. Így teljes az állatfarmunk.
Akkor... Mit is írhatnék még... *töri a fejét* Az öcsik mellett van egy unokahugicám is, aki minden agyament ötletemet támogatta eddig, és remélem, fogja is. És ha mi ketten összekerülünk, akkor mindenki menekülhet, amerre akar. Mert belőlünk aztán dől a hülyeség megállíthatatlanul. Továbbá, nagyon sok blogost volt szerencsém megismerni, és úgy gondolom, hogy jó barátokra találtam.
És hát, ugye, itt vagy nekem te is, Drága Bétám (*kiscsillag* /Fatus), aki már több mint három hónapja a nővéri szerepet játssza az életemben. És eltűri minden hülyeségemet.

Szóval, sokan vannak körülötted... Ez azt is jelentheti, hogy sosincs egy szabad pillanatod sem... Akkor hogy lehet, hogy mégis van egy ilyen időigényes, és sok munkával járó hobbid, mint az írás?
Itt Aput idézném: "Mindenkinek arra van ideje, amire szakít." Nagyon megtetszett az írás, bár nem állítom, hogy jól is megy, de szeretem csinálni. És amit szeretek csinálni annak helyet szorítok. Tény, hogy sokan vannak körülöttem, de így a jó. Nem igazán szeretek egyedül lenni, mert hát elég dumagép vagyok, és magamba azért csak ne beszéljek, jó, ha van kihez szólni.

Nem egy rendszeres olvasód, valamint állandó kommentelőd van, így azt hiszem, állíthatjuk, hogy "jól megy". Hogyan jött az ötlet, hogy írj?
Húúha... hát, ez egy hosszú folyamat volt. Elég könyvmoly vagyok, már ha mondhatom ezt. Amelyik könyv megtetszik, azt egy nap alatt kiolvasom, nem számít milyen hosszú, addig úgy sem hagy nyugodni, még meg nem tudom, mi van a végén. Közben tavaly nyáron kezdődött azt hiszem az egész, ugyanis akkor találtam a Merengőre, amit a mai napig is napi szinten böngészek, és időközben még az is kiderült, hogy unokahúgom is ír, amiről akkor csak én és ő tudtunk, a mi kis titkunk. Mindezek közben merengőn beálltam a béták sorába, és két törtnetet is javítottam, meg Hugim sztorijait. És Judyval (unokahúgommal) beszélgettünk, hogy mennyire jó lehet annak, akinek megy az írás, és hogy milyen jó érzés lehet az, ha tudja, hogy mások olvassák, és netalán-tán még véleményezik is. Ő pedig mondta, hogy szerinte nekem is menne, csak találjak ki egy történetet, nem nehéz csak a fantázia kell hozzá. És egy-két próbálkozás után végül is ide lyukadtam ki. Tehát szerintem ez az egész Neki köszönhető, mert Ő bíztatott, és mai napig ezt teszi, ha az egyik őrült ötletemmel traktálom. Neki köszönhetem ezt az egészet.
Az állandó kommentezőkről és a rendszeres olvasókról annyit, hogy én nagyon meglepődtem, hogy van, akit érdekel. De persze nagyon örülök, hogy vannak nekem, talán miattuk is írok részben, mert jó látni, hogy valakinek/valakiknek tetszik, amit csinálok.

Miről szólt az a két próbálkozás? Novellák, vagy valami komolyabb esetleg (regények), ami(k)ről időközben lemondtál?
Hát, ez első egy novellának is rövidke kis iromány, olyan egypercesnek mondanám. Az volt a legeslegelső, amit írtam, mert akkoriban távolodtam el a legjobb barátnőmtől, akivel tíz évig elválaszthatatlanok voltunk, ő számított a családban a negyedik gyereknek, de hát a világ változik, és benne az emberek is.
Meg persze, volt egy-két hát, nem is igazán mondanám versnek, csak pár gondolatnak, amik egy-egy unalmas pillanatomban születtek. Regényekkel nem igazán próbálkoztam eddig, az első hosszabb történetem A XXI. századi házassági szerződés.
És majd még idővel lesz egy újabb is, amit nem egyedül írok, de ez még a jövő zenéje.

A XXI. történései mennyire valódiak, és mennyire hagyatkozol a képzeletedre?
Hát, is-is. Egy-két szereplő karaktere valós, mint például Alexé, őt az idősebbik öcsémről mintáztam, nem minden tekintetben, de a nagy részben igen. A többi pedig inkább a képzeletem szüleménye, bár, ezt talán nem tudnám száz százalékosan kijelenteni, mert azért mindegyikben van olyan tulajdonság, ami vagy bennem vagy a barátaimban is meg van.

Persze. Ezzel én is így vagyok.
Ha már említetted a barátokat... Sokan írnak álnéven, vagy úgy, hogy az ismerőseik ne tudják, hogy ő az. A Te barátaid, rokonaid tudják, hogy írsz?
Ez egy jó kérdés. Barátok olvasnak persze, egynémelyek, de csak MSN-en vagy szóban mondják el a véleményüket, bár, előfordult már, hogy kritika formájában is elmondták. A család? Hát egy két unokatesóm tudd róla... de úgy igazán Judy az, aki szokott "kritizálni". A szüleim meg tudják, mint ahogy a tesóim is. De eddig csak a kisebbik vette a fáradtságot, hogy beleolvasson az egyik novellámba.
A másik öcsém, nem igazán olvas, a gépnél se sokat van, így ő még szerintem nem olvasta, Anyuéknak meg nem igazán van idejük, és ők sem sűrűn találhatóak meg a gép előtt.

És tesódnak mi volt a véleménye?
Hát, azt mondta; „Jó.". De amúgy sem egy bőbeszédű most így a kamaszkor kapujában. Sok mindent nem tudtam kihúzni belőle, de már ez is haladás.

Te hogy viszonyulsz a történetedre kapott hozzászólásokhoz? (Blogon, Merengőn, mindegy.)
A kritikák, amiket eddig kaptam... Azok igazából teljesen pozitívak, néha kapok pár építőjellegűt is, de zömével csak dicséretet és biztatást kapok, amik nagyon jól esnek.

Ezek szerint a blognyítással, és írással kapcsolatban csak pozitív élményeid vannak, ugye?
Abszolút. Eddig csak jó élményeim vannak ezekkel kapcsolatban.

Ki tudsz emelni valamit?
Hát, többek között Melody nemrég lezajlott pályázatán elért 3. helyezésemet. Annak rettenetesen örültem.

Az volt az első pályázat, amire jelentkeztél?
Igen, de az is Melodynak köszönhető, na, nem azért mert rá beszélt, hanem egy blogot nézegettünk, és annak a tartalmát beszéltük, és kicsit elragadt minket a fantáziánk. Így volt alapom a pályázatra.

Akkor így utólag még egyszer gratulálok a helyezésedhez!
Tehát, Melodyval jóban vagy. Sok barátra tettél szert a neten keresztül?
Köszönöm!
Azt mondhatom, hogy igen. Én úgy gondolom, hogy jóban vagyunk, nagyon szeretem az ő írásait is, meg azt, amit Nillával írnak. Nagyon ügyesek, mint ahogyan sokan mások is, nagyon sok mindent szoktam olvasni, és nem csak a blogokon.

Ők vagy akiket még olvastál hatással voltak Rád? Vagy esetleg valaki más? (írhatsz neveket.)
Mindenképpen hatással voltak rám, mindenkinek más a stílusa, a fantáziája. Vannak akik, inkább a vidám történetekben alkotnak nagyot, viszont vannak olyanok, akik meg inkább egy-egy komolyabb érzelmet ragadnak meg, és az azzal kapcsolatos érzelmeket, cselekményeket írnak le jól. Neveket inkább nem mondanék, mert senkit nem akarok csoportba beosztani.

Ezek szerint senkit sem ajánlanál?
Dehogynem, azt tudom ajánlani, hogy mindenki nézzen szét a bloggeresek oldalán, ahol éppen jár, mert általában mindenki kiteszi a kedvenceit, ezek nálam is megtalálhatóak. Neveket azért nem mondanék, mert elég szétszórt vagyok, és senkit sem szeretnék kihagyni.

Rendben. Akkor arra lennék kíváncsi, hogy mi a kedvenc történeted, miért, és ki a kedvenc karaktered belől?
Hűűha... ez egy nagyon fogós kérdés...

Tudom.
Igazándiból nincs is kedvenc történetem... Olyan fő-fő kedvenc nincs. Mindegyiket nagyon szeretem, amit olvasok, ezért is olvasom. Akkor maradjunk annál, amelyiknél utoljára olvastam új részt, rendben?

Jó.
Legutoljára (tegnap este), Melody és Nilla közös történetét a Megelevenedett Tündérmesét olvastam. Nagyon bírom a csajok stílusát. Olyanokat szoktam röhögni, hogy itthon már tiszta bolondnak néznek. Nem egyszer fordult már elő, hogy pont akkor ittam, mikor egy vicces részt olvastam a történetből, és ennek következtében az összes lötty (általában kakaó, mert az a jó) a monitoron landolt. De kedvenc karaktert itt sem tudnék kiemelni, mert aki olvassa, az szerintem mind a 4-5 főbb karaktert nagyon megkedvelte, de ha nagyon muszáj lenne, akkor a magyar csajokat, Orsit és Esztit választanám.

Az a történet - nem tudom megmondani pontosan milyen kategória, majd utána érdeklődöm a lányoknál - fél fanfiction-fél valóság... Már ha azt nézzük, hogy a két férfi főszereplő (Kellan Lutz és Robert Pattinson) élő emberkék. Te mit szólsz az ilyen történetekhez? Olvasod, de az írásukra gondoltál Már?
Nekem nincs semmi bajom az ilyen történetekkel, mindent elolvasok, ami megtetszik. Nem számít, hogy éppen teljesen saját kútfőből merített történet, vagy éppen valós emberek is szerepet kapnak benne. A hangsúly a minőségen van, már ha mondhatom így. Nem az számít, hogy ki vagy mi van egy történetben hanem, hogy az a történet hogyan van "tálalva" az olvasó számára. Az ilyesfajta történeteken talán már elgondolkodtam, de eddig még nem írtam ilyet. De kitudja mi lesz még, nem kizárt, hogy ha kedvet kapok rá, akkor előrukkolok egy félig valós ficcel (hogy a szavaiddal éljek).

Fanfictiont írtál már? A pályázatot leszámítva?
Nem, eddig még nem. A pályázat volt az első.

És nem is gondolkodsz rajta? Vagy nincs olyan könyv, ami annyira magával ragadott vagy aminek nem tetszett a befejezése?
Hát, eddig nem igazán gondolkodtam rajta... Nem kizárt, hogy volt olyan könyv, aminek nem igazán tetszett a befejése, de nem hiszem, hogy nekem menne olyan jól az én általam elképzelt befejezés megírása, mint az írónak. De lehet, hogy majd a későbbiek során megpróbálkozom egy ilyennel is, ha rátalálok egy olyan könyvre, aminek nem úgy képzeltem el a végét.

Ezek szerint a Twilight nem mozgatta meg a fantáziádat?
Oly annyira nem, hogy egy ficet írjak róla. Meg már más írók annyi féle befejezést, illetve más cselekményt találtak ki, hogy lehet, újat nem is tudnék mutatni.

És más vámpíros történet? Valami saját kútfőből?
Más vámpíros? Nem igazán érzem szükségét annak, hogy én is előhozakodjak egy vámpíros történettel. Szerintem nagyon sokan rákaptak erre a témára, inkább meghagyom nekik.

Nézzük akkor a másik nagy lavinát elindító sorozatot is pár mondat erejéig. Harry Potter? Hogy tetszett?
Húúh... igen. Szerintem annak is nagy kultusza (lehet annak nevezni?) van/volt. Másokhoz hasonlóan én is olvastam az összes könyvet, nem is egyszer. A filmeket is láttam, de a könyveket jobban szeretem. Nekem tetszett, és még mostanság is előfordul, hogy előveszem és elolvasom, vagy megnézzem DVD-n.

Melyik részt szeretted legjobban?
Talán az utolsót. Akkor mindenre fény derült, és minden kialakult, ami eddig csak kibontakozóban volt a kötetek során.

Igaz, bár nekem például nem tetszett. És másoktól is hallottam már, hogy elsietett lett. Volt valaki, akit nagyon megszerettél a karakterek közül?
Annyira nem nőtt egyik karakter se a szívemhez, mindegyikben volt valami szerethető.

Kis diplomatikus. Térjünk vissza akkor a XXI.- hez. Mik a további terveid? Megvannak már a fejedben a vázlatok, vagy csak a történet vége tisztázott? Esetleg tudod, hogy ezt és ezt az elképzelt jelenetet bele szeretnéd írni...?
Hát, nagy körvonalakban már persze elképzeltem a végét, de hogy addig hogyan jutok az még rejtély nekem is. Úgy különösebben nincsenek előre elképzelt jeleneteim, hanem ahogy leülök írni, azok jönnek magától. És a cselekmény az magával sodor, mert ha már elkezdenem sikerül, a többi automatikusan jön magától.

Akkor felesleges lenne megkérdeznem, hány fejezetre számíthatnak még az olvasóid?
Ömm... hát az körülbelül már meg van, hogy olyan 5-6 fejezetnél nem valószínű, hogy több lesz. De kitudja, addig még sok van hátra, és lehet, megszáll az ihlet és még több fejezet is lesz belőle. Sosem lehet tudni.

Volt már olyan, hogy azt gondoltad, nem írod tovább?
Igen, sajnos, már megfordult a fejemben. De kicsit régebben...

És hogyhogy mégis folytattad?
Hát, igazából azért fordult meg a fejemben, mert hiába gubbasztottam a jegyzeteim felett, semmi használható ötlet nem jutott az eszembe. De addig nyüstöltem magam, míg nem sikerült. Úgy gondolom, hogy nem csak velem fordult ez elő, mert majdnem minden író "pályafutása" során előfordulhatnak hullámvölgyek és -hegyek. Van, mikor könnyebben megy és van, hogy nehezebben, de túl lehet ezeken lépni idővel. Meg hát az olvasók lankadatlan érdeklődése is segített a folytatás megírásában.

Te nem adtad fel. Az élet más területein is ilyen kitartó vagy?
Előfordul. Általában szeretem elérni a magam elé kitűzött céljaimat, de persze nem mindig sikerül. Igyekszem reális dolgokat, megcélozni, amiknek a megvalósítása sikerülhet.

Célok, realitás... Mi lesz Veled a jövőben? Nem az írásra gondolok...
A mostani tervem/célom az érettségi. Már csak a szóbelim van hátra, és nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Aztán, hogy sikeresen kitanuljam a kiadványszerkesztői szakmát... Egyelőre csak eddig jutottam a tervezgetésben, meg esetleg majd később még egy-két másik szakmát is lehet, megtanulok, hogy legyen miből válogatni.

Okos gondolat. Azt hiszem, mást már nem kérdezek, de azért tegyünk hozzá még néhány érdekességet...
Mi jut eszedbe arról, hogy VGyK?
VGyK: Vámpírgyűjtők Klubja!

(A VGyK –t tulajdonképpen mi találtuk ki. Ezt írtuk minden levelünk végére, miután kiderült, hogy mindkettőnknek tetszik egy bizonyos, helyes, izmos, szexis vámpírfiú… Kellan Lutz.)

Mert a rendezők tudják, hogy a helyes pasikat (Kellan Lutz, Robert Pattinson...) kell a filmbe tenni vámpírnak, akkor tuti lesz nézettség, legalábbis a tini lányok szintjén.

Akkor levezetésnek egy kis játék... Szavakat mondok, Te pedig visszaírsz egy másikat, ami először jut eszedbe.
Blog.
Írás.

Számítógép.
Függőség.

Állatok.
Simogatás.

Ház.
Ágyikó.

Barátság.
Szeretet.

Bárány.
Én.

Nyúl.
Te.

Alice.
Duracell nyuszi.

Zene.
Nyugalom.

Testvérek.
Összetartás.

MSN
Távolság.

Na, ezt magyarázd el...
MSN-> Te-> távolság.

Előítéletek.
Nagyarc.

Szerelem.
Ritkaság.

Rendben, azt hiszem, készen vagyunk. Szeretnél mondani valamit?
Köszönöm, semmit.

Akkor köszönöm szépen, hogy rám szántad az idődet!
Én köszönöm, hogy lehettem az első alany.

Ajánlott zene:
http://www.youtube.com/watch?v=99GyFmnH59s/

Ha szimpatikusnak találtátok Baree-t, ajánlom oldalait, melyeket a
http://baree-story.blogspot.com//
és a
http://agymeneseim-tarhaza.blogspot.com// címen érhettek el.