IV. - Petrus alias Rocky

Kedves Kíváncsiskodók!
Ismét szeretnék Nektek bemutatni egy lelkes, és tehetséges Írót.
A hölgyemény egy fanfictionökkel foglalkozó oldalon publikált először, majd később egy szeretetre méltó kritikaírója jóvoltából már a blogspoton is a nyilvánosság elé tárta a művét. Sőt, tovább merészkedett a kedves kritikaíróval - aki nem más, mint Vicush – hiszen együtt belevágtak egy közös történet megírásába. Nos, aki eddig nem jött rá, kiről lenne szó, annak nagy örömmel mutatom be, itt az IMS keretein belül Petrust (alias Rocky-t)!
Ez alkalommal Petrusra zúdítottam kérdéseim áradatát, és Ő hősiesen helyt állt. Nekem kedves leányzó, mert az ő története volt a második, amit olvastam a Merengőn, és nem sokkal később, már büszkén elmondhatom, hogy a Bétája szerepében is tetszeleghetek.

Mesélj magadról egy kicsit!
Hát lássuk csak… 17 éves, gimnáziumba járó lányka vagyok, egy eleven öccsel, és egy Beni nevezetű teknősbékával, na meg egy cicával, ami csak képletesen az enyém… de hát mit tehet az ember lánya, ha az anyukája még csak a macskák látványától is rosszul van? Nem sokat, így az „én” cicám a legjobb barátnőmnél, Vicushnál rosszalkodik.
Lételemem a nevetés (bár néhányan visításnak nevezik), a fecsegés, és a tánc. Utóbbi nagy szerelmem, de sajnos 11 év után abba kellett hagynom, az emberek okítására szolgáló intézmény, magyarul a suli miatt. Emellett sok-sok függőségem van… ilyenek például a csoki, a savanyú gumicukor, a fagyi (na ezekből sosem elég), az idézetek (ugyebár a történetem címe is egy idézetből jött), az esőben sétálás, a csillagok bámulása, és a legfontosabbat hagytam a végére, a barátok. Nélkülük nem is lenne élet az élet.

Mi volt az az ok, ami arra ösztönzött, hogy elindulj az írás rögös útján?
Ó hát igazából konkrét ok nem volt. Semmi sem ösztönzött, egyszer csak kitaláltam, hogy én írni akarok, és aztán hozzáfogtam. De az ötlet onnan jött, hogy két sulis barátnőm folyton beszélt egy Merengő nevű oldalról. Mondanom sem kell, fogalmam sem volt mi az, és hát valljuk be, nem is nagyon érdekelt. Aztán időről-időre egyre fanatikusabbak lettek, elkezdtek írni, folyton a könyvtárba futkostak kritikákat nézni, és már engem is kezdett érdekelni a dolog, úgyhogy én is mentem velük, és hát belecsöppentem ebbe a világba, ami azóta nem ereszt.

Mióta írsz?
Tavaly nyár óta. Emlékszem, még suli időben, május környékén kezdtem neki, a legnagyobb TITOKBAN. Először csak a magam szórakoztatására irkáltam (mindig szerettem történeteket kitalálni, de papírra sosem vetettem az ötleteimet), aztán jött egy kósza ötlet, kitaláltam az álnevemet (mert ugyebár nem akartam, hogy valaki tudomást szerezzen az újdonsült szenvedélyemről) aztán szerencsét próbáltam, és valamikor júniusban publikáltam is Merengőn.


Honnan/Miből merítesz ötleteket?
Hm… hát ötleteket nagyrészt a Való Életből merítek. Szerintem ez mindenkinél alap dolog, hisz’ azokat az eseményeket tudod a legjobban átérezni, amik veled is megtörténtek már, szóval ez velem sincs máshogy. De igazából bárhonnan… volt már olyan, hogy megnéztem egy filmet, és onnan jött az ihlet, máskor meg elmegyek egy kirakat előtt, vagy csak szimplán a buszon zenét hallgatva jutnak eszembe az elvetemültebbnél-elvetemültebb ötletek. Egy kép, egy zene, egy családi bevásárlás, egy buli élmény, bármi be tudja indítani a fantáziámat.

Van aki/ami segít elindulni a fejezetek megírásában?
Ó hát persze, ahogy telt múlt az idő, azért az én lelkesedésem is volt, mikor alábbhagyott, és ilyenkor aztán szükségem volt az ösztönzésre. Na ilyenkor jön a képbe a legjobb barátnő, azaz Vicush, aki nem hagyja, hogy ellustuljak, és folyton noszogat, szóval egyértelműen ő az, aki segít nekem „elindulni” a fejezetek megírásában. Sőt még ötleteket is add, úgyhogy igazi kis személyi tanácsadó lett az idők folyamán.

Vannak olyan személyek, aki segítenek a történeteid során?
Igen, persze, többen is a segítségemre vannak/voltak. Mert hát minden kritikaíróm mondhatni egyfajta segítséget nyújt, mert leírják, hogy mi tetszett nekik, vagy esetleg mit kéne beleírnom még a történetbe, úgyhogy egyértelműen nagy segítség ez nekem. Viszont ha meg kéne neveznem embereket, akkor három személyt említenék meg. Az első, aki szárnybontogató koromban felkarolt már, Maya Silver. Ő volt az első bétám, és nagyon sokat segített, ugyanis elmagyarázta, hogy mi hogy működik az oldalon, hogy milyen formai követelmények vannak, és persze bíztatott, ami már akkor is sokat jelentett. Aztán az egyetem mellett már nem tudta vállalni a bétázást, és mikor már végképp feladtam a keresgélést a bétapiacon, akkor jöttél Te, Baree, és mentetted meg a helyzetet. A mai napig is nagy segítség, hogy valaki átnézi a fejezeteimet mielőtt felkerülnek, úgyhogy ezer hálával és köszönettel tartozom Neked, amiért megkönnyíted a dolgomat. A harmadik ember pedig Vicush, aki tényleg a legösztönzőbb ember számomra, mert képes rávenni azokra a dolgokra (néha az írás is ebbe a kategóriába tartozik), amiket lusta vagyok megcsinálni, holott a legnagyobb örömömet lelem bennük. És már-már úgy szereti a történetet, ahogy én, és hiába vagyunk legjobb barátnők, mindig a legnagyobb őszinteséggel mondja el a véleményét egy-egy fejezetről (meg persze más dolgokról is).

Van példaképed? Akár az írás területén, akár a mindennapokban.
Hát az írás területén úgy kimondottan példaképem nincs. Nagyon szeretem Lily Marisson, és floraliss HP-s történeteit (ők nem Merengőn publikáltak a kedvenc sztorijaimmal), na meg persze Lana Swan ficeit, bár az ő világába még csak nemrég csöppentem bele, azonban máris magával ragadott. A való életben pedig… a nagyimat találom példaértékűnek, mert nagyon életvidám, állandóan nevet, és a szeretetével képes mindenkit elárasztani. A másik pedig Vicush. Biztos fura, hogy a legjobb barátnőm egyben a példaképem is, de ő tényleg az nekem. Sok mindenre megtanított már, például, hogy mi is az az Igaz barátság, mikor feltétel nélkül bízol egy emberben, és mikor a legbensőbb érzéseidet is képes vagy neki elmondani. Nagyon szoros kapcsolat van köztünk, épp csak a vérszerinti rokonság nem adatott meg, de így is testvéremként szeretem.

Mesélj kicsit a történeted/történeteidről.
Ohó, a szívem csücskei. Na akkor kezdjük az elején… az első próbálkozásom, ami a másik legnagyobb szerelmemmé nőtte ki magát az idők folyamán, az az „Álmodj, mintha örökké élnél, élj úgy, mintha ma meghalnál” című történetem. Korántsem tökéletes mű, mégsem hazudok, ha azt mondom, hogy a legnagyobb szeretettel készült minden egyes fejezet. Egy valós élmény/csalódás indította el, és ez lett belőle. Hát álmomban sem gondoltam volna, az biztos…
A másik pedig Vicushal közös művűnk a ”Mi mesénk sosem ér véget” című sztori, ami még elég kezdetleges (mert csak a prológus és egy fejezet van feltöltve), de persze ezt is nagyon szeretem, meg amúgy is… vele még szórakoztatóbb az írás.

Az írásaidból melyik az a karakter, amelyik leginkább a szívedhez nőt?
( Álmodjról… van szó) Hát, ha ezt a kérdést pár hónappal ezelőtt feltette volna nekem valaki, akkor egyértelműen rávágom, hogy Sophie. És persze ő is az örök kedvenc számomra, a történet főszereplője, de olykor-olykor az olvasóim Dan&Lizzy imádata kezd elbizonytalanítani. De persze minden szereplőmet szeretem, már-már túlzottan is a szívemhez nőttek. A legújabb „kedvenc” például Hannah, benne minden agresszivitásomat kiélhetem, és igaz, még csak most bukkant fel a színen, de már nagy terveim vannak vele.

Mik azok a tulajdonságok, amikben hasonlítotok?
Na akkor maradjunk Sophnál… ugyanolyan makacs, önfejű, és akaratos, ahogy én is. De sokszor egyfajta védekező mechanizmusként jelennek meg nála ezek a tulajdonságok. Lehet, hogy sokaknak nem is tűnt fel, mert nem gondolták tovább a sorok adta gondolatokat (na meg sejtelmesen volt megfogalmazva a történet elején), de Sophie-t nagyon sok csalódás érte már az életben, és ő is, ahogy én is, mindig lábra tudott állni, és szerintem ez becsülendő dolog.

Mennyire merítesz a hétköznapokból és mennyire hagyatkozol a fantáziádra írás közben?
Hát szerintem mondhatom, hogy a mindennapok tevékenysége az én ihletadóm. Nagyon sok olyan dolog történik velem nap, mint nap, amit úgymond ki kell írnom magamból, és hát engedek a vágynak. A fantázia pedig vágyaim netovábbját mutatja meg, az álmaimat, és persze ez is helyet kap benne.

Tudnál mondani egy kellemes és egy kellemetlen dolgot, amit az írás során tapasztaltál meg?
Fúú hát kellemes ezernyi van. Minden egyes kritika, és minden egyes barát, akit a Merengő adott nekem, - mert hát az én legjobb barátnőmet is a Merinek köszönhetem -, csupa-csupa pozitív élményt és tapasztalatot adott nekem. Na és kellemetlen? Hát még „pályafutásom” elején kaptam egy negatív kritikát, és akkor még nagyon nem tudtam kezelni ezt a dolgot, túlzottan is a lelkemre vettem, azt hiszem, de így visszagondolva, már ezt sem élem meg kellemetlen dolognak.

Gondoltál már arra, hogy abbahagyod?
Nem, ezt egyértelműen kijelenthetem. Vagyis, ha jobban belegondolok, egyszer fordult meg a fejemben, személyes ok miatt, de aztán egy éjszakáig tartott ez a kusza gondolat, és aztán el is felejtettem. Mert ugyan volt már olyan, hogy egy kicsit ellustultam, és olyankor ritkábban töltöttem fel a fejezeteket, de végleges abbahagyni nem tudnám (pedig sajnos egyszer eljön majd az az idő, mikor ki kell biggyesztenem a The End „feliratot”).

Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóidtól?
Csupa-csupa pozitív véleményt kapok (szerintem az a két-három „negatív” kritika igazán elhanyagolható a sok jó mellett), és ez ad erőt a folytatáshoz, hogy van, akiknek tetszik, amit csinálok.

Vannak olyan személy(ek), akikkel az internetnek/írásodnak köszönhetően ismertél meg ? Hogy ismerkedtetek meg?
Ó igen, rengeteg olyan ember van, akit az írás, vagy épp a fórumozás során ismertem meg… két kezemen sem tudom őket megszámolni , annyian vannak. Viszont akit kiemelnék, mert annyira különleges, az (mindenki nagy meglepetésére) Vicush.
És hogy, hogy is ismerkedtünk meg mi?
Hát először csak úgy ismertem, mint az egyik olvasómat (azért elég durva, hogy máig emlékszem, arra a pillanatra, mikor az első kritit kaptam tőle^^), de már ismeretlenül is nagyon kedvesnek tűnt, és persze rettentő érdeklődő volt. Aztán időről-időre egyre jobban imádtam a kritikáit,- meg persze őt is azokon keresztül -, ugyanis egyre hosszabbakat írt nekem, és hajthatatlanul, minden fejezethez kaptam tőle a vélemények sorozatát (azok voltak a Vicush-féle litániák), amikbe akarva és akaratlanul is belekerült egy-egy személyes hozzáfűznivaló, amiből kiderült, hogy rengeteg közös tulajdonságunk van. És aztán november 27-én*kicsit sem fanatikus, hogy napra pontosan tudja a dátumot* jött az e-mail, hogy ha szeretném, akkor vegyem fel msn-re, mert szerinte, idézem: „jól el tudnánk dumálgatni” Hát az nem kifejezés! Onnantól fogva nem volt megállj nekünk, minden szabad percünket egymással való beszélgetéssel töltöttük el, és rájöttünk, hogy van egyfajta kapocs köztünk, ami mára már olyan erőssé vált, hogy azt senki és semmi nem tudja elszakítani az égvilágon.

Tudnál magadról öt pozitív, illetve öt negatív jelzőt mondani?
Persze!
Pozitív: életvidám, optimista, álmodozós, cserfes szájú, barátságos,
Negatív: rettentő makacs, önfejű, féltékeny, olykor agresszív (de azért nem kell félni), és lusta

Hatott-e rád vagy az írásodra, más író vagy valaki műve?
Akárhogy gondolkodok, nemleges választ kell adnom. És talán nem is szeretném, hogy hasson. Mármint ez az én történetem, és külön választom a többitől. Szerintem attól „különleges” hogy az általam átélt érzelmeket tartalmazza, és ha más mű vagy író által átélt események hatnának rám, az már más lenne. Na, ez elég kusza lett, de remélem, hogy azért érthető.

Mik a terveid a jövőben?
Az írással kapcsolatosan, vagy a magánéletben? Mert ha az előbbit nézzük, akkor természetesen szeretnék még jó sok izgalmas fejezetet írni, meg nagy álmom, hogy egyszer könyvben is megjelenjen az irományom. Nem kiadatni akarom (,mert ahhoz koránt sem elég profi) csak egy példányt szeretnék, amit kirakhatok a könyvespolcomra, és amiről mindig eszembe jut az életem egy kis fejezete,és hogy valami maradandót alkottam. A magánéletben pedig… jövőre végzős leszek, kéne egy jó kis érettségi, meg persze jogsi, utána pedig Vicushal közös fősuli, és persze albérlet, - bár attól tartok, nekünk a nap 24 órája sem lenne elég -, de ez lenne a legfőbb álmom. Remélem, hogy összejön.

Van(nak) olyan személy/személyek, akiknek bármiért köszönetet mondanál?
Ó hát persze. Ugyan sok lenne mindenkit felsorolni, hiszen mindazok ide tartoznak, akik valaha akár két szavas, akár több oldalas kritikákat írtak nekem. De persze külön köszönet neked Baree, amiért rendületlenül javítod a fejezeteimet, és még kritikát is hagysz magad után. Ezt nem mindenki tenné meg. És végezetül nem másnak, mint Vicushnak tartozom hálával, aki tartja bennem a lelket, és Mindenben támogat, mind a magánélet, mind az írás terén.


Játszunk egy kicsit, így a végén…
Mondok egy szót, és Te mondasz egy másikat, ami eszedbe jut. Rendben?
Persze.

Iskola.
Tanulás.

Barát.
Vicush.

Család.
Támogatás.

Kiskedvenc.
Teknőc Benő.

Könyv.
Éjjeli bagolykodás.

Film.
P.S.I Love you.

Mese. :P
Tarzan.

Zene.
Nickelback.

Ital.
Whiskycola.

Étel.
Palacsinta. *nyam*

Időjárás.
Esős.

És egy ráadáskérdés;
Milyen lenne és hol a számodra tökéletes nap?
Óhaa. Hát mondjuk tuti, hogy Vicushnak mindenképp velem kéne lennie, mert csak úgy lenne tökéletes az a nap. A helyszín, pedig legyen a tavunk. :P

Köszönöm szépen a válaszaidat!
Petrus zenei ajánlata; Nickelback – Gotta be somebody
http://www.youtube.com/watch?v=Q0VRj2uw9L0/

Petrus - „Álmodj, mintha örökké élnél, élj úgy, mintha ma meghalnál”
http://petrusvicush.blogspot.com/

Petrus & Vicush közös története – Mi mesénk sosem ér véget
http://mimesenk-petrusvicush.blogspot.com/

III. - Nilla

Kedves Érdeklődök!
Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy pár kérdés által bemutassak nektek egy igazán tehetséges írót. De hagyjuk is az én bevezetőmet, és térjünk rá a lényegre, a kérdéseim tűzkeresztjében álló Nillára.

Kérlek, mesélj magadról egy kicsit-mindent, amit el szeretnél mondani a nagyvilágnak -, ami eszedbe jut.
Nos, igazából szerintem, hogy valaki engem megismerjen, nem elég néhány mondat... Én összetett személyiség vagyok, és nagyon sok arcom van. De akkor egy kicsit magamról... Imádok beszélni, beszélni és beszélni, jah, és nevetni, és nevetve beszélni... És mindenem a zene, konkrétan semmire sem vagyok képes nélküle... Nos, sosem megyek át a zebrán, mindig előtte vágtatok át az úton... Vonattal járok suliba, és imádom nézni a sínek váltóit, amikor a vonat átmegy rajtuk... Továbbá, ha egy papírzsepi van a zsebemben, kényszert érzek rá, hogy tépkedni kezdjem...



Akkor kalandozunk az írás felé,... Minek a hatására és mióta írsz? Honnan jött ez a "kényszer" az írásra?
Uhh, ez egy nehéz kérdés. Tulajdonképpen, évek óta csinálom már ezt... Mármint nem az írást, hanem csak azt, hogy mindenféle történeteket találok ki magamban, és ezeket a szálakat úgy bonyolítom, ahogyan csak lehet... És innen jött, hogy elkezdtem ezeket leírni... Azt hiszem, három-négy éve lehetett, amikor az első storymat leírtam, és azóta, nincs megállás!
Minek a hatására? Ezt csak akkor mondom el, ha nem nézel komplett őrültnek!
Dehogy,...halljuk!!
Öhm... Volt akkoriban egy nagyon-nagyon menő tinifilm, amiért mindenki odavolt... És ez alól én sem voltam kivétel. Nos, az egyik főszereplő srác nagyon megmozgatta a fantáziámat, és elmerengtem azon, mi lenne, ha... És most idáig jutottam.
Hűha,...hát erre nem gondoltam.
Valahogy sejtettem.

Akkor mesélsz nekem/nekünk a mostani történeteidről? Tudom, hogy sok van,... Az érdekelne, hogy mi az, ami miatt épp ezt a témát, szereplőket választottad?
Hú... Nos, publikálva jelenleg három saját blogom van, plusz a Megelevenedett Tündérmese [MT] és az IKAIT. Ebből a három blogból kettőn fut ugye történet, a harmadikon még nem... Az MT meg MT... Nem titok, van egy Twilight történetem... Hát, nagyon szeretem a kötetet magát, és kíváncsi voltam, vajon mire lennék én képes a témakörben? És ez lett belőle.
A másik blogom, a VL [Valószínűtlen Lehetséges] Hú, a téma? Az úgy jött, hogy ültem én is a Google előtt, és jobbnál-jobb képeket találtam bizonyos színészekről, és akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy én is írhatnék egy olyan történetet, amiben ők a főszereplők. És így jutottam el idáig. A szereplők pedig... Szerintem, mindegyik karakterem valamelyik személyiségem... Próbáltam egy-két főbb jellegzetességet kiragadna a tulajdonságaim közül, és olyanokra formáltam őket is. Az MT meg... Hű, ez egy bonyolultabb történet. Ezt ugye Melodyval együtt írjuk, és ennek a dolognak a fő gondolatát Ő találta ki... A két magyar lány a nagyvárosban dolgot... És minden jött magától... Hát, azt hiszem, itt a szereplők, karakterek pedig magától értetődőek.

Ha már így megemlítetted, hogy minden szereplőben benne vagy Te is,...akkor rákérdeznék, hogy de úgy igazából melyik szereplőd az, amelyikre azt mondanád, hogy "Igen, ez vagyok én"?
Hűha... Ez egy nehéz kérdés. Most majdnem rávágtam, hogy mindegyik én vagyok! De értem, hogy nem erre gondoltál... Nos, azt hiszem, ha mondanom kellene valakit, akkor Millit mondanám. [Twilight - Ahogy én látom; Millicent Alston]

Miért pont ő? Mik azok a tulajdonságok, amikben hasonlítotok?
Milli nagyon makacs, ahogyan jómagam is. Amikor megalkottam az ő karakterét, egy olyan személyiségtípust szerettem volna elérni, ami egy picit különlegesebb az átlagtól. Ő más szemmel látja a világot, mint mások. Éldegél a kis világában, ahol teljesen jó neki, nem zavarja őt senki sem. Mondhatjuk, egy álomvilágot épített maga köré. És ilyen vagyok én is. Szeretek elvonatkoztatni a valóságtól, és nagyokat gondolni. Ez az, amiben igazán hasonlítunk.

Honnan kapod az ötleteket az íráshoz? Van olyan jelenet a történeteidben, amiknek valóság alapja is van, esetleg veled is megtörtént?
Vártam ezt a kérdést... És igen, a történéseknek elég nagy a valóságalapjuk. Hiszen a legjobb ötleteket, azt hiszem, a valós életből kapjuk. Így vagyok ezzel én is. De természetesen, ez a dolgoknak nagy része, csak az én fejemből pattant ki...

Tudnál esetleg példát mondani?!
Persze! Amikor például az egyik főszereplőm elvágódott a padlón a reggeli nagy rohanásban... Vagy amikor a kishúga hisztizett vele a játszótér közepén ^^ Esetleg, amikor elmentek vásárolni, és mindenféle hülyeségeket összeszedtek neki, amire egyáltalán nem volt szüksége... És a kedvenc ilyen jelenetek, a veszekedések, a konfliktusok. Ilyenből elég sok történt meg velem is.

Tudnál mondani egy kellemes, kellemetlen (vagy akár mindkettőre egy példát) élményt, ami a bloggal/blogírással kapcsolatos?
Kellemes? Hűha, szinte csak olyan van! Ha nem is közvetlenül a blogírásnak, de a ficírásnak köszönhetően megismertem egy nagyon-nagyon jó barátot, akiben - szerintem nem túlzás ezt állítani -, "önmagamra leltem." Azt hiszem, ez a legjobb az egészben. És kellemetlen? Hát, amikor olyan megjegyzéseket tesznek a barátaimra és rám, amelyeket nem érdemlünk meg. Csupán az őszinteségünk miatt.



Igen, ez lett volna a következő kérdésem, hogy említetted Melodyval közös írásotokat. Hogyan ismerkedtetek meg? Mert gondolom, rá gondoltál,...
Naná, hogy rá! Az első írásom a Merengő nevű oldalra került fel, ott publikáltam először. És akkor egyszer, kaptam egy kritikát egy nagyon-nagyon kedves lánytól, aki Melody0529 néven volt regisztrálva. Emlékszem, azért "jegyeztem meg" magamnak, mert mindig hosszú véleményt írt, és azt is elmondta, mi jó, és mi nem. És ezek a kritikák egyre csak gyarapodtak, és mi ismeretlenül is imádtuk egymás kérdéseit-válaszait. Állítom, hogy rengeteg mindent megtudtam róla csupán a kritikákból. Például, hogy a Ki mit tudon? Alexz Johnson - Skin című számával indult, hogy hatalmasat buliztak, amikor a hugicája tizennyolc éves lett, hogy elromlott a laptopja, és fájt a háta... Aztán egyszer úgy döntöttem, hogy felveszem ezt a lányt msn-re... És már az első napon hajnali háromig beszélgettünk, és ez egyre csak folytatódott... Azóta - nem túlzás állítanom - minden nap ez megy.

Igen, azt hiszem Melodyt nevezhetjük a hosszúkritikák királynőjének. Vannak esetleg mások is, akikkel az írás kapcsán ismerkedtél meg?
Ó, hogyne! Sokan! Megismerkedtem egy csodás lánnyal akkor, amikor egy hétig itthon ültem, mert megfáztam a téli hidegben. Emlékszem, sokat nevettünk a mézes negrón, amit egyikünk sem szeret... [Van tipped, ki lehetett az? ] Továbbá ott van még nekem Evelyn, akivel szintén nagyon jóban lettünk, és Gicus is, akit nagyon-nagyon megszerettem. Emellett persze, még sok-sok embert ismertem meg. És ez csodás érzés!

Ohh,....hát tippem az van,… a mézes negró a párna alá való,...
Van esetleg példaképed? Akár az írás terén, akár magánéletben, akire valamiért felnézel?
Negró a párna alá!
Huh... Írás terén... Szeretném, ha olyan szuper humoros dolgokat tudnák kitalálni, mint Melody! Neki nagyon jó humora van, és ez az MT-ben meg is nyilvánul...
Magánéletben pedig... Anyukám testvére... Borzasztó problémás élete volt, sokat betegeskedett, és mindig felállt a padlóról, nem hagyta, hogy bármi legyőzze őt. Szeretnék egyszer olyan erős és bátor lenni, mint Ő.

Ha már így megemlítetted, hogy Melodynak nagyon jó a humora,... Szerinted van valami jellegzetesség az írásaidban?
Hűha... Na ez eddig a legnehezebb kérdés... Ezt én nem tudom megítélni, de pár nappal ezelőtt egy hozzám nagyon közel álló személy azt mondta, hogy bizony az én írásomban is vannak jellegzetességek. Állítólag, van benne némi irónia, némi cinizmus, de mégis komoly... Ezt én nem tudom megítélni.
Óh, vagy mégis!
Szerintem, nálam nagyon jellegzetesek a szomorú, melankolikus, nem túl vidám jellemzők, vonások... Ez mindegyik történetemben így van. Én egyszerűen képtelen vagyok fluffot írni, amiben minden szép és jó. Nekem ez kell, ez vagyok én.
És ez így is van jól szerintem,....
Köszönöm.

Gondoltál már arra, hogy valamelyik történetedet abba hagyod? Ha igen, volt az oka?
Nem, erre nem gondoltam. Szerintem nincs annál borzasztóbb dolog, amikor egy író elkezd egy történetet, és azt nem fejezi be... Én is sok történetet írok egyszerre, ám mégsem merült fel bennem a befejezés gondolata... Amit elkezdtem, azt be is fejezem, ez így tiszta. És szeretek visszatekinteni az elmúlt dolgokra, hogy "Na igen, ezt nekem sikerült megcsinálnom."

Szóval, szereted elérni a céljaidat. Magánéletben is?
Igen, szeretem. Az élet így kerek és teljes. Mit érnék el azzal, ha nem fejeznék be semmit? Hol marad a kitartás, az akarat, és az a mámorító érzés, hogy elértem valamit. Legyen szó akármiről.

Szép gondolatok. Most is van esetleg célod, amit szeretnél véghezvinni? Egy álmod?
Igen, van ám. És bármily meglepő is lenne, Melodyhoz köthető.

Mesélnél róla?
Igen, és reméljük, nem öl meg érte. Nos, szóval... Néhány év múlva, amikor már vége a sulinak [Yeah] szeretnénk kimenni Angliába, együtt. Nagy tervek, ezt mi is tudjuk.
De nem lehetetlen, manapság sokan költöznek ki.
Nem, tényleg nem lehetetlen, ebben bízunk mi is.

Esetleg van valami nagy terved az írással kapcsolatban?
Igen, van ám. Egyszer majd, [ha meglesz a saját ötletem, és kellően ügyes leszek hozzá] szeretnék kiadatni egy saját könyvet. De ez tényleg egy nagyon nagy terv, egy kis szárnybontogatótól.

Azért, én nem neveznélek szárnybontogatónak, és szerintem többen is osztják a véleményem. A blogjaid látogatottsága és a kritikaíróid száma se ezt mutatja,....
Mit gondolsz az olvasóid visszajelzéséről?
Ó! Köszönöm szépen, de én nem vagyok megelégedve magammal. Nos, az olvasóim. Nagyon sokkal tartozom nekik. Állítom, nem lennék ott, ahol most, ha ők nincsenek mellettem... Eddig átlagban csak pozitív visszajelzéseket kaptam, és ennek nagyon örülök! Amíg van egy ember a földön, aki olvas, és boldoggá teszem azzal, ha írok; akkor a munkám már érdemes volt. Szóval, köszönettel tartozom nekik. Mint minden írónak, nekem is ők a legfontosabbak, hiszen magamon kívül, nekik írok.

Hatott-e Rád/írásodra ösztönzőleg más bloggeres, vagy akár merengős író?
Hmm... Igen, mindenféleképpen. Gicus munkája nagy hatással volt rám, Ő volt az első ficíró, akitől olvastam. Továbbá, [meglepő mondanivaló lesz] de Melody munkája is nagyra értékelendő. Van néhány novellája, amelyek nagy hatással voltak rám. Kétségtelen, nagyon jól elkapja az érzelmeket.

Van olyan dolog/személy aki segít az írásban?
Van, bizony! Sokat segít nekem Melody, és Griffnixi. Ha nincs ihletem, akkor ők mindig mondanak valami kiindulópontot, amiből kezdhetek valamit. Tényleg, mindig mellettem állnak, minden hisztis pillanatomban! És természetesen a húgom - Szandi. Ő még nagyon nagy segítség a nehéz időkben.

Szóval mondhatjuk, hogy sokan támogatnak a háttérből.
Igen, elég sokan. Egyedül nem kizárt, hogy nem menne.

Beszéltünk a regényeidről, de van/vannak más műfajok is, amikben alkotsz?
Őő... Mire gondolsz? Van nem Twilight/híres emberes történetem is...
Hát például, a novelláidra.
Ó, igen, azok! Azokat imádom Egyszerűen imádok egyperceseket, szösszeneteket, rövid gondolatos írásokat írni... Az olyan... más. Rengeteg van abból is, ugyanúgy, mint komolyabb, hosszabb írásokból. De a drámai, szomorú hangulat ezekre is ugyanúgy jellemző.

Mondanál magadról tíz jelzőt? Pozitívokat, negatívakat egyaránt.
Naná! Szentimentalista, makacs, féltékeny, barátságos, néha visszahúzódó, őszinte, zeneimádó [ez tulajdonság? xD] néha félénk, lusta, és kötekedő is ^^

Lenne/Lennének olyan személyek, akiknek köszönetet mondanál valamiért?
Ó, igen. Mindenkinek, aki akár egy sort is olvasott tőlem, és ezzel megtisztelt engem. Továbbá kiemelnék néhány személyt, de okot nem mondok, miért. Tudják ők, hogy mi is a miértje... Melody, Griffnixi, Evelyn, Szandi, Gicus... És még sokan mások.

Rendben,...akkor mit szólnál a végére egy kis játékhoz, mint Melodynál,...?! Kérdezek valamit, és te rád vonatkozólag válaszolsz.
Okéés! Ez jól hangzik.

Akkor lássuk,
… ilyen állat lennél?
Huhh... Tuti, hogy valami nagytestű macska... Mondjuk puma.

...szín?
Fehér

...étel?
Brassói

...ital?
Tea

....könyv?
Sarah Dessen - Tökéltes, vagy pedig Meg Rosoff - Majd újra lesz nyár...

...film?
Interjú a vámpírral, vagy Trópusi Vihar

...gyümölcs?
Hmm... Eper és banán

...fagyi?
Citrom és vanília... Így együtt ^^


Nos, hát szerintem ennyi lenne,...a kérdezz-felelekből. Köszönöm a válaszaidat. Lenne még esetleg, amit elmondanál?
Én köszönöm, hogy alkalmat kaphattam arra, hogy ezeket elmondjam! És, azt hiszem... nem. Vagyis, nem tudom Nevessetek sokat, és semmit se tegyetek zene nélkül! Az élet alap dolgai ezek... [Értelmes volt? xD]



Nilla zenei ajánlata: http://www.youtube.com/watch?v=HDl3iUo__dY//


Nilla saját blogjai...
http://valoszinutlen.blogspot.com//
http://millicentalston.blogspot.com//
http://nilla-angyalai.blogspot.com//

...és amikben Nilla közre játszik:
http://nillody.blogspot.com//
http://ikait.blogspot.com//
http://nixi-nilla.blogspot.com//

II. - Melody

Második kérdezettemet akkor ismertem meg, mikor bepofátlankodtam az IKAIT chatjébe. Ennek nincs sok ideje, mégis azt kell mondanom, hogy csak olyan dolgokat tudtam meg Melodyról, amiktől egyre szimpatikusabbá vált.
Optimizmusa, jókedve, szeretete, és – természetesen – írásai is magával ragadóak. Munkája a blogokon elismerésre méltó.




Szóval, mondj magadról néhány dolgot, kérlek! Bármit, ami eszedbe jut.
Hmm... Ugyebár most töltöttem be a duplaX-et. Elméletileg most már nagyon felnőtt vagyok. Legalábbis életkorilag, viszont tudom magamról, és szerintem a környezetem is tudja, hogy sosem fogok felnőni teljesen.
Épp most vagyok a vizsgaidőszakom közepén. Az írásbelim már megvolt, ha ez sikerül, akkor mehetek szóbelizni. És ha az is sikerül, akkor már hivatalosan is banki szakügyintéző leszek. Mármint lesz róla egy csini kis papírom. Utána pedig irány a fősuli.
Hm, mást még. Drága húgommal, meg anyukámmal élek együtt, szóval ez csajlakás. Azt hiszem, azért ez elég sok mindent elárul. Kábé olyan mindent szabad, de semmit se muszáj...

Akkor – saját tapasztalatból erre következtetek – nálatok is mindig nagy a pörgés... Sok mindennel elfoglalod magad?
Oh, igen, ez pont így helyes. Például szoktunk sütni-főzni egyedül, vagy többen egyszerre, meséket nézünk anyuval – igen, mind a hárman oda vagyunk a mesékért –, vagy csak vagyunk. Olyankor tesóm elfekszik olvasni, én meg bűvölöm a laptopom. Hm, mostanában ilyen egyre többször van.

Hogy a laptopoddal foglalkozol?
Igen. Nem is kicsit. Túl jól elvagyok a világhálón. Facebook, msn, blogger... Van itt minden.

Pont azt akartam kérdezni, hogy mi az a három oldal, amit leggyakrabban látogatsz...
Haha. Hát, akkor megelőztelek. De ha konkrét oldal kell, akkor:
Facebook – ahol nagyjából minden ébren töltött percemben fent vagyok –, Freemail – amit kábé félóránként frissítek –, plusz a blogoldalak, amik közül nem emelnék ki egyet sem, mert össze-vissza ugrabugrálok közöttük.

Van még más kedvelt időtöltésed, hobbid is?
Hogyne. Imádok olvasni, sokak örömére vagy épp bánatára énekelni is, plusz ezzel fellépni. Az nagyon jó érzés. Ja, és továbbá nagyon szeretek fotózni is. Ezek talán a legfőbbek.

És, ezektől hogy jutottál el az íráshoz?
Hát, igen. Ez egy nagyon érdekes szituáció, vagy inkább szituációk együttese volt.

Halljuk!
Azt tudni kell rólam, hogy mindig is szerettem irodalom órákra fogalmazásokat írni, és többnyire olyanokat, ahol szabadjára engedhettem a fantáziámat. És ezek többnyire a tanáraimnak is tetszettek. Mindig úgy gondoltam, hogy milyen jó lenne, egyszer írni, de olvasva a „nagyok” könyveit – gondolok itt például a Harry Potterre –, úgy gondoltam, ehhez én kevés vagyok, és mindig is az maradok. Úgyhogy jó sokáig maradtam csak az iskolai fogalmazásoknál, és az olvasásnál. Addig, amíg egy szívemnek kedves leányzó bele nem csöppent az életembe.
Ja, azt tudni kell, hogy Merengőn is gyakran megfordultam, ott is sokat olvastam. Egy nap, csak úgy kattintgattam a frissek között, és rátaláltam ennek a bizonyos leányzónak a művére. Elsőre imádtam. Aztán rendületlenül írtam neki a kommenteket, és egy nap azt vettem észre, hogy ez a leányzó felvett msn-re. És ez a bizonyos leányzó volt Nilla. Ő volt az, aki – nem rávett, nem ez a jó szó –, hanem aki elindított azon az úton, hogy rájöjjek, talán én is érek annyit, hogy nyugodtan a világ elé tárjam fantáziám gyümölcseit.
Először csak egy közös művön dolgoztam vele együtt, amit még ma is írunk. Ez a Megelevenedett Tündérmese. Később pedig belekezdtem az első saját írásomba, a Te Vagy A Zenémbe, majd megnyitottam a második blogomat is, a Fellegek Felettet. És teljesen, még a mai napig is teljesen lenyűgöz és meglep, hogy igenis van, aki ezeket olvassa, és tetszik nekik.
Szóval igazából Nillának köszönhető, hogy én „író” lettem. Amitől – azért valljuk be –, elég messze vagyok, de azért próbálkozok. Azt hiszem, „röviden” ennyi a történet.

Ezek szerint elmondhatjuk, hogy a neten nem csak az írásra találtál rá, hanem egy barátra is?
Úgy bizony, egy nagyon jó barátra. Bár botorság lenne azt állítanom, hogy ő lett az egyetlen internetes, úgymond blogger-barátom, de igen. Ő az, akit talán még a többi nagyon jó közül is extrán kiemelnék.

Kiket ismertél még meg? És kiknek olvasod a blogjait is?
Nos, ezekre a kérdésekre, ha konkrétan akarnék válaszolni, akkor az körülbelül felérne egy kisebb listával, durván száz névvel. * he-he-he* És nem viccelek. De a legfőbbek Daniela, aki az én drága fogadott kishúgom, az általatok schmetterling néven ismert Pillém, akivel szintén nagyon durván egy húron pendülünk, és nem hagynám ki a sorból Evelynt sem, akit szintén nagyon megszerettem. Ők talán, hogy úgy mondjam a „belső kör”. *hú, tiszta Voldemort* De többen is vannak, vagytok, akiket szeretek. Őket el se kezdem felsorolni, mert tényleg többükkel is nagyon jó viszonyt ápolok.

És ha már blog, akkor valami kellemetlen élmény ezzel kapcsolatban?
Hmm. Azt nem szeretem, amikor valaki csak azért ír rám, vesz fel msn-re, stb., hogy reklámozza magát. Ugyanez, amikor a chatbe írják, hogy „Léccii, nézz be, és komizz”. Plusz személy szerint engem az is zavar, amikor egy blog tele van helyesírási hibával. Jó, ha személyes blog, a mindennapi életedről, akkor oké, nem gáz. Az nekem is „igénytelenebb”, mert például nem nagyon szeretek ékezetekkel írni, de azért odafigyelek. De ha már történetet töltesz fel, és társz a világ elé, akkor arra figyeljen már oda az illető. Ha mást nem, kerítsen egy bétát, mert szörnyű úgy olvasni, ha bogarászni kell a mondatokat.

Innen jön akkor az IKAIT, hogy zavart a rossz helyesírás. De hogy is zajlott ez az egész folyamat?
Nos, az IKAIT – bármennyire is tagadja – inkább Nilla érdeme. Pontosabban az utolsó gondolat a létrehozásáról tőle származik. Már előtte is, egyikőnk sem csípte, amikor igénytelen egy blog helyesírása, és ez az – egyébként lehet, hogy tök jó – történet rovására megy, és ezért született meg végső soron az IKAIT.

Azért ez, gondolom, hosszú folyamat volt, és nem egy pillanat alatt döntöttétek el, hogy belevágtok. Mióta is működik az oldal?
Nos, az IKAIT-ot április 19-én alapítottuk. Mármint a blog maga, azóta működik. De valóban, már előtte is volt, hogy „szidtunk” egy-két blogot, mert nem volt épp olyan, amilyennek kellene lennie. Akkor még csak ketten voltunk Nillával, de azóta már bővültünk néhány vállalkozó szellemű kritizáló taggal.

Igen-igen. Megint megelőztél.
Hogy választottátok ki a Többieket?
Nos, mindenkinek elküldtünk egy – Nilla által lebutított – szöveget (megjegyzem, én állatira nevettem azon, ahogy kinéz), és nekik ahhoz kell írni egy kritikát. Akinek megfelelt a kritikája, az bekerült.
Nos, igen, egyelőre mindenki megfelelt, ha jól tudom. Nem sokan jelentkeztek eme nemes feladatra.

Nem egyszer voltam tanúja annak, hogy valaki, akinek a blogján valamelyik IKAIT tag hozzászólt, visszatért, hogy is fogalmazzak szépen, „anyázni”. Mennyire érint Téged rosszul egy ilyen eset?
Hát, az a helyzet, hogy én nagyon jól tudom kezelni magamban az ilyen szituációkat. Konkrétan röhögök rajtuk. Tudni kell, hogy call centeresként dolgoztam nagyjából nyolc hónapig, ahol azért találkozik az ember negatív... khm... kritikával. (GYK: call center – felhívom az embereket telefonon, és felteszek nekik pár kérdést) Szóval, akit már ott sem érdekel, hogy az összes női és férfi felmenőjét megemlítik egy fél perces telefonbeszélgetés alatt, szerintem az teljesen fel van készülve mindennemű negatív visszajelzésre az IKAIT-ban is... Meg minden máshol is.

Óh, Te egy igazi, életre való nő vagy! Szép!
Térjünk vissza az íráshoz még pár kérdésre. Írsz saját történetet és egy félig fanfic félig valós sztorit Nillával. Mondassz valamit ezekről?
Persze, valami. *Hehe*
Na, viccet félre téve.
A Megelevenedett Tündérmese (továbbiakban MT) ugyebár nekem az első ilyen „nagyobb szabású” művecském volt, mondhatni az első gyermekem. Pontosabban a Nillával közös gyerekünk. (ez hú, de vicces így leírva) Egy teljesen hétköznapi beszélgetés során pattant ki fejecskénkből az ötlet, amikor is nyálcsorgatva gondoltunk a két, mindenki által ismert szépfiúra, mert épp találtunk róluk pár új képet a neten. Tudni kell, hogy nem csak ők valósak az egész történetből, van néhány mellékszereplő, és egy főbb is, aki ténylegesen, valóban létezik, és pontosan olyan formában, ahogy az meg vagyon írva.
Aztán a következő a sorban a Te Vagy A Zeném. (TVAZ... milyen hülye rövidítés) Ez egy teljesen totálisan spontán mű. Igazából, bármily furcsán hangzik, már arra sem emlékszem, hogy jutott eszembe. Talán álmodtam valamit, azt hiszem. (hű, tiszta Meyer...) Egyszerűen csak kitaláltam a szereplőket, nagyjából a történet menetét, és elkezdtem írni.
A harmadik művecském pedig a Fellegek Felett (FF). Ennek elég érdekesek a megszületésének körülményei. Tudniillik én már egy jó ideje társszerkesztője vagyok egy zenekar honlapjának (itt a reklám helye – ShakuEcho), ahol egy nagyon jó játék is folyik. És volt egy olyan feladvány, hogy írjunk egy repüléssel kapcsolatos történetet. Nos, én ezt meg is tettem, ami nagyjából az FF legelső fejezete, plusz a második legvége. Meghaltak, pont, vége. Aztán jött egy Evelyn, aki kábé két hétig rágta a fülemet azért, hogy ezt nehogy abba merjem hagyni, mert ezt nekem folytatnom kell, annyira jó. Törtem rajta egy darabig a buksim, hogy mit is kéne, hogyan kéne, több embert is megkérdeztem. Aztán végül megszületett hozzá a blog is, és felkerültek az első fejik. És legnagyobb meglepődésemre baromi sokan olvassák, és a mai napig is kérik a kövi fejiket.
Igen, bizonyos okok miatt, mostanában nem nagyon volt ihletem, és nem frissítettem egy jó ideje. De igyekszek.

Mindig megelőzöl! Nem is kellek én ide!
Oh, mellékállásban gondolatolvasok. Nem mondtam volna?

Cullen gyerek lennél?
Nem. Én az Ezo-Tv jósa vagyok inkognitóban. *he-he-he*

Az MT-ben ki melyik fiúért van oda?
Háááááát, erre sajnos nem válaszolhatok, ez még titok. Akkor meg kéne, hogy öljelek.

Engem? Miért?
Hát, hogy ne adhasd tovább a titkot.

Komolyan nem mondod el? Ha szépen kérlek, akkor sem?
Nem-nem. Előbb-utóbb ki fog derülni. Annyit mondok, hogy szerintem azért lehet sejteni, egy-egy elejtett mondatocskánkból. Bár, lesznek itt még kavarodások.

Óh, hát... Azt olvastam, hogy ilyen esetben hallgatnom kell, és a szemedbe nézni, és attól Te majd zavarba jössz, és beszélni kezdesz... De most nehezebb dolgom van, úgy érzem. Nilla leverné rajtunk, ha megmondanád?
Jaj, máris zavarba jöttem. De akkor sem fogok beszélni. Hallgasson mindenki a megérzéseire, azt mondom. És neeem, Nilla nem olyan harcias. Csak egy kicsit.

Jól van, ezt bebuktam.
Van szerinted valami jellegzetesség az írásaidban?
Hát, szerintem nincs. Az ismerőseim szerint viszont, akik olvassák, szerintük „tiszta Melodys”. Hát mondom, akkor jól van. Állítólag nagyon sokszor adok olyan mondatokat a szereplőim szájába, amiket én is mondanék hasonló szituációkban. Vagy nagyon sok helyen használok olyan szófordulatokat, amik a sajátjaim. De hát, ez már csak így van. ettől lesznek az Én írásaim.

Hogy állsz a fanficion-ökkel?
Hogy érted? Hogy én írok-e fanfictionöket, vagy, hogy olvasom-e őket?

Is-is.
Oké. Igen, olvasom őket. Mostanában kicsit kevesebbet, mert valahogy mindig mással foglalom el magam. De igen, szeretek fanfictionöket olvasni. Írni még nem próbáltam. Nem is nagyon gondolkodtam rajta, hogy kéne.

Harry Potter vagy Twilight témában?
Nos, kevesen tudják rólam, de én hatalmas nagy HP-rajongó vagyok. Meg se tudom számolni, hányszor olvastam a könyveket, mind egyesével, mind összesen. Annyit tudok, hogy az elsőt tizennégyszer olvastam. (jó, mi?) Természetesen ficet is többet olvastam HP témában - főleg azért is, mert azok már régebb óta is léteznek -, de én nagyon szeretem a Twilightosokat is. Igazából a lényeg, hogy jól legyen megírva, hogy magával ragadjon. Végül is, egy ilyen fic hozott össze Nillával is.

Kik a kedvenc karakterek?
Nos, HP-ből én a rosszfiúkat szeretem, mint például Draco vagy Perselus. Alkonyatból pedig Alice, Jasper, Emmett.
Hát igen, én sosem a tipikus ’jó oldalon álló főszereplőket” szemelem ki.

Nekem nem számított ki melyik oldalon van...
Mit szólsz Edward karakteréhez? Szimpatikus?
(Most leszek megkövezve.) Néha kicsit nyálasnak, vagy inkább túl soknak érzem szerencsétlent. Főleg, ha a filmre gondolok. De amúgy mint hapsi, te jó ég, még jó hogy „szimpatikus”.

Na, végre valaki, aki nincs oda meg vissza érte! Egyébként szerintem Harry is hasonló volt...
Hát igen. Harry meg a kissé-esetlen-és-szerencsétlek-kamaszfiú. De őt igazából még jobban csíptem, mint Edifiút.

Én egyiket sem csíptem.
És a filmek? Melyik tetszett?
HP filmetek nem igazán szeretem. Ha én elképzelek valamit valahogy, ne rombolják le az illúzióimat. Majdnem sírva fakadtam például, amikor megláttam Remust és Siriust. Hát én nagyon nem úgy képzeltem el őket.
A Twilight filmek viszont egész jók, és még egész könyvhűek is. Jobban, mint a HP filmek.

Nekem nem tetszettek. Nem úgy, hogy olvastam a könyveket.
Én először a filmet láttam, és csak utána olvastam a Twilightot.

Ha már könyvekről volt szó...
Van még valami történet, amit meg szeretnél írni, csak még nem jutottál döntésre?
Hmm... Nekem mindig van valamilyen ötletem, de a legtöbbet már születéskor Tajgetosz-pozitívnak ítélem. Aztán nem tudom, lehet, hogy lesz még később más művem is. A fene tudja.

És mik a terveid a hétköznapokra?
Hát, rövid távú célom, hogy most levizsgázok. Remélhetőleg. Emellett pedig nagyban tolom a diákmunkát, ugyanis nyárra van több nyaralási tervem. Például eltöltök egy hetet Budapesten, ahol találkozok majd Nillával, plusz megyek egy hétre Szegedre, mert schmetterling meghívott.

Budapest és Szeged? Csak a legmesszebb fekvő városokba mész?
Úgy tűnik. Hát, ha egyszer ott vannak az ember barátai, nem igaz? (Annak aki nem tudná: én Győr szülötte vagyok.)

Akkor levezetésnek...
Mi az a 10 szó, ami elsőre eszedbe jut magadról?
10 szó? OMG... na jó... szerelmes, optimista, néha naiv, barát centrikus, lusta, vidám, természetes, muzikális, segítőkész, álmodozós
Azt hiszem, ez lenne az én tíz szavam.

És akkor még néhány apró kérdés, ha benne vagy...
Milyen fagyi lennél, ha fagyi lennél?
Asszem' joghurtos.

Melyik szín?
Narancssárga.

Melyik virág?
Hát... talán gerbera, de abból is kizárólag narancsos. *hi-hi*

Milyen állat?
Egyértelmű. Cica.

Óh! Melyik évszak?
Tavasz, de nem ez az esős, hanem a virágzós.

Szeretnél valakinek köszönetet mondani?
Mindenkinek, aki támogatott, akár csak egy hangyányit is. Itt aztán tényleg nem emelnék ki neveket. Akikre legfőképpen gondolok, ők úgyis tudják magukról.

Akkor ennyi lett volna... Mondasz még valamit?
Köszönöm szépen, hogy rám is gondoltatok, az interjúvolás kapcsán. Igazából nagyon megtisztelőnek érzem. Igazából nagyon jónak tartom ezt a blogot. Úgyhogy csak így tovább. Hajrá!

+1 kérdés Bareetól: Ki a példaképed a mindennapokban és ki az írók közül?
Íróknál nagy írókra gondolsz, vagy bloggerekre? Esetleg is-is?

Ha tudsz mondani, akkor is-is.
Nos, azt hiszem az életben édesanyám, és az ő apukája a példaképeim. Anyukám egyedül nevel minket, és igazán rendkívüli nőnek tartom. A papámat pedig az életszemléletéért, a tapasztalatai miatt tartom példaképemnek. Nos, ha a bloggerek között gondolkozok, akkor - ő bármennyire is tiltakozik ez ellen a tény ellen - Nillát tartom magam előtt példaértékűnek. A fantáziája, a kitartása, a céljai... Számomra egyszerűen magával ragadóak. És emellett egy csodálatos személyiség is. Ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem, de Nilla - ő valahogy teljesen más számomra. "Nagy írók" közül viszont bármily meglepő, nem tudnék kiemelni senkit sem. Bár Müller Péter művei igazán figyelemreméltóak, főleg a Szeretetkönyv.


Köszönöm/Köszönjük!

Melody ajánlása: http://www.youtube.com/watch?v=-4kTei0XrCs&feature=related

Ha szeretnél ellátogatni Melody oldalaira, az alábbi címeken megteheted: http://lelkemdallama.blogspot.com/, http://tevagyazenem.blogspot.com/, http://fellegekfelett.blogspot.com/, http://palyazat-melody.blogspot.com/.
Nillával közös történetük oldala: http://nillody.blogspot.com/.
És, ha érdekel, itt az IKAIT címe is: http://ikait.blogspot.com/.

Első interjú - Baree

El kell, hogy ismerjem, pont olyan nehéz dolgom volt, mint amilyenre számítottam. Na, jó, talán nehezebb. Igazából ez a meló, hogy úgy mondjam inkább olyasminek tűnt, mint a mindennapi MSN-es beszélgetéseink. Muris volt. Kérdeztem valamit, ő pedig válaszolt, aztán visszatáncolt, másképp fogalmazta meg, és megkérdezte, „ilyet lehet?” Végül biztosítottam róla, hogy bármit írhat… és ez volt az élvezetes rész. Mégis megérte a fáradságot, mert így be tudom mutatni Nektek, milyen ember valójában…
Baree.

Azt hiszem, aki sokat szörfözik a neten, ismerheti a nevét.
Ez a tizennyolc éves, szeretnivaló, életvidám lány az én szívembe azonnal belopta magát.
Saját állítása szerint „ramatyul ír”, amit az oldala látogatottsága, és a visszajelzések száma – szerintem - nem igazol. (Vagy a helyesírására gondolt? Mert akkor nagyon egyet kell értenem… Ezt, mint a bétája mondom.) Nagyszerű nő és író, akinek fantáziája határtalan.

Azért Ő az első, akit felkértem, mert az írás kapcsán ismerkedtünk meg, és lettünk barátok.



Elöljáróban csak annyit idéznék Tőle: „Írd ki nagy betűkkel: BOLOND VESZÉLY - ez vagyok én.”

Mesélj magadról! Bármit mondhatsz, amit nem tartasz titoknak.
Egy lassacskán 19 éves gimnazista lány vagyok, aki az érettségijétől már csak egy karnyújtásnyira áll, már csak a szóbelije van hátra. Szeretek iskolába járni, meg onnan haza jönni is, csak az a szívás, hogy közben bent is kell maradni. Bár ezt a házi rendben nem találtam meg. Szóval a diákokat jól átverik.
Hát tulajdonképpen, szerintem semmi nagy titkom sincs. Alapjában véve egy nagyon bolondos, vidám embernek tartom magam, aki őszintén megmondja a véleményét, ha azt kérik. Minden féle-fajta hülyeségre kapható vagyok. Imádok a barátaimmal lenni. Van két nagy háziállatom - értsd; öcsém -, akikkel jól kijövök, mert ugye én vagyok a nagy és okos nővér, szóval minden úgy van, ahogy én azt mondom, ez elvileg így van, gyakorlatban még nem igazán sikerült alkalmaznom.
Az öcséimen kívül fellelhető nálunk még néhány állatfaj. Van egy házőrző vérebünk, ami ha meglát, akkor senki sem marad nyálmentes... Valami nyálkontrollálót igazán kitalálhatnának az okosok. *imádkozik* Aztán van egy mamacicám, aki nem rég pottyantott ki magából pár szőrgombócot. Továbbá már 3 éve velem lakik a kis szobatársam, a tengerimalacom. Aki fű mániákus. Neeem kell rosszra gondolni.
És végül, de nem utolsó sorban van két új szerzeményünk iker kecskegidák. Így teljes az állatfarmunk.
Akkor... Mit is írhatnék még... *töri a fejét* Az öcsik mellett van egy unokahugicám is, aki minden agyament ötletemet támogatta eddig, és remélem, fogja is. És ha mi ketten összekerülünk, akkor mindenki menekülhet, amerre akar. Mert belőlünk aztán dől a hülyeség megállíthatatlanul. Továbbá, nagyon sok blogost volt szerencsém megismerni, és úgy gondolom, hogy jó barátokra találtam.
És hát, ugye, itt vagy nekem te is, Drága Bétám (*kiscsillag* /Fatus), aki már több mint három hónapja a nővéri szerepet játssza az életemben. És eltűri minden hülyeségemet.

Szóval, sokan vannak körülötted... Ez azt is jelentheti, hogy sosincs egy szabad pillanatod sem... Akkor hogy lehet, hogy mégis van egy ilyen időigényes, és sok munkával járó hobbid, mint az írás?
Itt Aput idézném: "Mindenkinek arra van ideje, amire szakít." Nagyon megtetszett az írás, bár nem állítom, hogy jól is megy, de szeretem csinálni. És amit szeretek csinálni annak helyet szorítok. Tény, hogy sokan vannak körülöttem, de így a jó. Nem igazán szeretek egyedül lenni, mert hát elég dumagép vagyok, és magamba azért csak ne beszéljek, jó, ha van kihez szólni.

Nem egy rendszeres olvasód, valamint állandó kommentelőd van, így azt hiszem, állíthatjuk, hogy "jól megy". Hogyan jött az ötlet, hogy írj?
Húúha... hát, ez egy hosszú folyamat volt. Elég könyvmoly vagyok, már ha mondhatom ezt. Amelyik könyv megtetszik, azt egy nap alatt kiolvasom, nem számít milyen hosszú, addig úgy sem hagy nyugodni, még meg nem tudom, mi van a végén. Közben tavaly nyáron kezdődött azt hiszem az egész, ugyanis akkor találtam a Merengőre, amit a mai napig is napi szinten böngészek, és időközben még az is kiderült, hogy unokahúgom is ír, amiről akkor csak én és ő tudtunk, a mi kis titkunk. Mindezek közben merengőn beálltam a béták sorába, és két törtnetet is javítottam, meg Hugim sztorijait. És Judyval (unokahúgommal) beszélgettünk, hogy mennyire jó lehet annak, akinek megy az írás, és hogy milyen jó érzés lehet az, ha tudja, hogy mások olvassák, és netalán-tán még véleményezik is. Ő pedig mondta, hogy szerinte nekem is menne, csak találjak ki egy történetet, nem nehéz csak a fantázia kell hozzá. És egy-két próbálkozás után végül is ide lyukadtam ki. Tehát szerintem ez az egész Neki köszönhető, mert Ő bíztatott, és mai napig ezt teszi, ha az egyik őrült ötletemmel traktálom. Neki köszönhetem ezt az egészet.
Az állandó kommentezőkről és a rendszeres olvasókról annyit, hogy én nagyon meglepődtem, hogy van, akit érdekel. De persze nagyon örülök, hogy vannak nekem, talán miattuk is írok részben, mert jó látni, hogy valakinek/valakiknek tetszik, amit csinálok.

Miről szólt az a két próbálkozás? Novellák, vagy valami komolyabb esetleg (regények), ami(k)ről időközben lemondtál?
Hát, ez első egy novellának is rövidke kis iromány, olyan egypercesnek mondanám. Az volt a legeslegelső, amit írtam, mert akkoriban távolodtam el a legjobb barátnőmtől, akivel tíz évig elválaszthatatlanok voltunk, ő számított a családban a negyedik gyereknek, de hát a világ változik, és benne az emberek is.
Meg persze, volt egy-két hát, nem is igazán mondanám versnek, csak pár gondolatnak, amik egy-egy unalmas pillanatomban születtek. Regényekkel nem igazán próbálkoztam eddig, az első hosszabb történetem A XXI. századi házassági szerződés.
És majd még idővel lesz egy újabb is, amit nem egyedül írok, de ez még a jövő zenéje.

A XXI. történései mennyire valódiak, és mennyire hagyatkozol a képzeletedre?
Hát, is-is. Egy-két szereplő karaktere valós, mint például Alexé, őt az idősebbik öcsémről mintáztam, nem minden tekintetben, de a nagy részben igen. A többi pedig inkább a képzeletem szüleménye, bár, ezt talán nem tudnám száz százalékosan kijelenteni, mert azért mindegyikben van olyan tulajdonság, ami vagy bennem vagy a barátaimban is meg van.

Persze. Ezzel én is így vagyok.
Ha már említetted a barátokat... Sokan írnak álnéven, vagy úgy, hogy az ismerőseik ne tudják, hogy ő az. A Te barátaid, rokonaid tudják, hogy írsz?
Ez egy jó kérdés. Barátok olvasnak persze, egynémelyek, de csak MSN-en vagy szóban mondják el a véleményüket, bár, előfordult már, hogy kritika formájában is elmondták. A család? Hát egy két unokatesóm tudd róla... de úgy igazán Judy az, aki szokott "kritizálni". A szüleim meg tudják, mint ahogy a tesóim is. De eddig csak a kisebbik vette a fáradtságot, hogy beleolvasson az egyik novellámba.
A másik öcsém, nem igazán olvas, a gépnél se sokat van, így ő még szerintem nem olvasta, Anyuéknak meg nem igazán van idejük, és ők sem sűrűn találhatóak meg a gép előtt.

És tesódnak mi volt a véleménye?
Hát, azt mondta; „Jó.". De amúgy sem egy bőbeszédű most így a kamaszkor kapujában. Sok mindent nem tudtam kihúzni belőle, de már ez is haladás.

Te hogy viszonyulsz a történetedre kapott hozzászólásokhoz? (Blogon, Merengőn, mindegy.)
A kritikák, amiket eddig kaptam... Azok igazából teljesen pozitívak, néha kapok pár építőjellegűt is, de zömével csak dicséretet és biztatást kapok, amik nagyon jól esnek.

Ezek szerint a blognyítással, és írással kapcsolatban csak pozitív élményeid vannak, ugye?
Abszolút. Eddig csak jó élményeim vannak ezekkel kapcsolatban.

Ki tudsz emelni valamit?
Hát, többek között Melody nemrég lezajlott pályázatán elért 3. helyezésemet. Annak rettenetesen örültem.

Az volt az első pályázat, amire jelentkeztél?
Igen, de az is Melodynak köszönhető, na, nem azért mert rá beszélt, hanem egy blogot nézegettünk, és annak a tartalmát beszéltük, és kicsit elragadt minket a fantáziánk. Így volt alapom a pályázatra.

Akkor így utólag még egyszer gratulálok a helyezésedhez!
Tehát, Melodyval jóban vagy. Sok barátra tettél szert a neten keresztül?
Köszönöm!
Azt mondhatom, hogy igen. Én úgy gondolom, hogy jóban vagyunk, nagyon szeretem az ő írásait is, meg azt, amit Nillával írnak. Nagyon ügyesek, mint ahogyan sokan mások is, nagyon sok mindent szoktam olvasni, és nem csak a blogokon.

Ők vagy akiket még olvastál hatással voltak Rád? Vagy esetleg valaki más? (írhatsz neveket.)
Mindenképpen hatással voltak rám, mindenkinek más a stílusa, a fantáziája. Vannak akik, inkább a vidám történetekben alkotnak nagyot, viszont vannak olyanok, akik meg inkább egy-egy komolyabb érzelmet ragadnak meg, és az azzal kapcsolatos érzelmeket, cselekményeket írnak le jól. Neveket inkább nem mondanék, mert senkit nem akarok csoportba beosztani.

Ezek szerint senkit sem ajánlanál?
Dehogynem, azt tudom ajánlani, hogy mindenki nézzen szét a bloggeresek oldalán, ahol éppen jár, mert általában mindenki kiteszi a kedvenceit, ezek nálam is megtalálhatóak. Neveket azért nem mondanék, mert elég szétszórt vagyok, és senkit sem szeretnék kihagyni.

Rendben. Akkor arra lennék kíváncsi, hogy mi a kedvenc történeted, miért, és ki a kedvenc karaktered belől?
Hűűha... ez egy nagyon fogós kérdés...

Tudom.
Igazándiból nincs is kedvenc történetem... Olyan fő-fő kedvenc nincs. Mindegyiket nagyon szeretem, amit olvasok, ezért is olvasom. Akkor maradjunk annál, amelyiknél utoljára olvastam új részt, rendben?

Jó.
Legutoljára (tegnap este), Melody és Nilla közös történetét a Megelevenedett Tündérmesét olvastam. Nagyon bírom a csajok stílusát. Olyanokat szoktam röhögni, hogy itthon már tiszta bolondnak néznek. Nem egyszer fordult már elő, hogy pont akkor ittam, mikor egy vicces részt olvastam a történetből, és ennek következtében az összes lötty (általában kakaó, mert az a jó) a monitoron landolt. De kedvenc karaktert itt sem tudnék kiemelni, mert aki olvassa, az szerintem mind a 4-5 főbb karaktert nagyon megkedvelte, de ha nagyon muszáj lenne, akkor a magyar csajokat, Orsit és Esztit választanám.

Az a történet - nem tudom megmondani pontosan milyen kategória, majd utána érdeklődöm a lányoknál - fél fanfiction-fél valóság... Már ha azt nézzük, hogy a két férfi főszereplő (Kellan Lutz és Robert Pattinson) élő emberkék. Te mit szólsz az ilyen történetekhez? Olvasod, de az írásukra gondoltál Már?
Nekem nincs semmi bajom az ilyen történetekkel, mindent elolvasok, ami megtetszik. Nem számít, hogy éppen teljesen saját kútfőből merített történet, vagy éppen valós emberek is szerepet kapnak benne. A hangsúly a minőségen van, már ha mondhatom így. Nem az számít, hogy ki vagy mi van egy történetben hanem, hogy az a történet hogyan van "tálalva" az olvasó számára. Az ilyesfajta történeteken talán már elgondolkodtam, de eddig még nem írtam ilyet. De kitudja mi lesz még, nem kizárt, hogy ha kedvet kapok rá, akkor előrukkolok egy félig valós ficcel (hogy a szavaiddal éljek).

Fanfictiont írtál már? A pályázatot leszámítva?
Nem, eddig még nem. A pályázat volt az első.

És nem is gondolkodsz rajta? Vagy nincs olyan könyv, ami annyira magával ragadott vagy aminek nem tetszett a befejezése?
Hát, eddig nem igazán gondolkodtam rajta... Nem kizárt, hogy volt olyan könyv, aminek nem igazán tetszett a befejése, de nem hiszem, hogy nekem menne olyan jól az én általam elképzelt befejezés megírása, mint az írónak. De lehet, hogy majd a későbbiek során megpróbálkozom egy ilyennel is, ha rátalálok egy olyan könyvre, aminek nem úgy képzeltem el a végét.

Ezek szerint a Twilight nem mozgatta meg a fantáziádat?
Oly annyira nem, hogy egy ficet írjak róla. Meg már más írók annyi féle befejezést, illetve más cselekményt találtak ki, hogy lehet, újat nem is tudnék mutatni.

És más vámpíros történet? Valami saját kútfőből?
Más vámpíros? Nem igazán érzem szükségét annak, hogy én is előhozakodjak egy vámpíros történettel. Szerintem nagyon sokan rákaptak erre a témára, inkább meghagyom nekik.

Nézzük akkor a másik nagy lavinát elindító sorozatot is pár mondat erejéig. Harry Potter? Hogy tetszett?
Húúh... igen. Szerintem annak is nagy kultusza (lehet annak nevezni?) van/volt. Másokhoz hasonlóan én is olvastam az összes könyvet, nem is egyszer. A filmeket is láttam, de a könyveket jobban szeretem. Nekem tetszett, és még mostanság is előfordul, hogy előveszem és elolvasom, vagy megnézzem DVD-n.

Melyik részt szeretted legjobban?
Talán az utolsót. Akkor mindenre fény derült, és minden kialakult, ami eddig csak kibontakozóban volt a kötetek során.

Igaz, bár nekem például nem tetszett. És másoktól is hallottam már, hogy elsietett lett. Volt valaki, akit nagyon megszerettél a karakterek közül?
Annyira nem nőtt egyik karakter se a szívemhez, mindegyikben volt valami szerethető.

Kis diplomatikus. Térjünk vissza akkor a XXI.- hez. Mik a további terveid? Megvannak már a fejedben a vázlatok, vagy csak a történet vége tisztázott? Esetleg tudod, hogy ezt és ezt az elképzelt jelenetet bele szeretnéd írni...?
Hát, nagy körvonalakban már persze elképzeltem a végét, de hogy addig hogyan jutok az még rejtély nekem is. Úgy különösebben nincsenek előre elképzelt jeleneteim, hanem ahogy leülök írni, azok jönnek magától. És a cselekmény az magával sodor, mert ha már elkezdenem sikerül, a többi automatikusan jön magától.

Akkor felesleges lenne megkérdeznem, hány fejezetre számíthatnak még az olvasóid?
Ömm... hát az körülbelül már meg van, hogy olyan 5-6 fejezetnél nem valószínű, hogy több lesz. De kitudja, addig még sok van hátra, és lehet, megszáll az ihlet és még több fejezet is lesz belőle. Sosem lehet tudni.

Volt már olyan, hogy azt gondoltad, nem írod tovább?
Igen, sajnos, már megfordult a fejemben. De kicsit régebben...

És hogyhogy mégis folytattad?
Hát, igazából azért fordult meg a fejemben, mert hiába gubbasztottam a jegyzeteim felett, semmi használható ötlet nem jutott az eszembe. De addig nyüstöltem magam, míg nem sikerült. Úgy gondolom, hogy nem csak velem fordult ez elő, mert majdnem minden író "pályafutása" során előfordulhatnak hullámvölgyek és -hegyek. Van, mikor könnyebben megy és van, hogy nehezebben, de túl lehet ezeken lépni idővel. Meg hát az olvasók lankadatlan érdeklődése is segített a folytatás megírásában.

Te nem adtad fel. Az élet más területein is ilyen kitartó vagy?
Előfordul. Általában szeretem elérni a magam elé kitűzött céljaimat, de persze nem mindig sikerül. Igyekszem reális dolgokat, megcélozni, amiknek a megvalósítása sikerülhet.

Célok, realitás... Mi lesz Veled a jövőben? Nem az írásra gondolok...
A mostani tervem/célom az érettségi. Már csak a szóbelim van hátra, és nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Aztán, hogy sikeresen kitanuljam a kiadványszerkesztői szakmát... Egyelőre csak eddig jutottam a tervezgetésben, meg esetleg majd később még egy-két másik szakmát is lehet, megtanulok, hogy legyen miből válogatni.

Okos gondolat. Azt hiszem, mást már nem kérdezek, de azért tegyünk hozzá még néhány érdekességet...
Mi jut eszedbe arról, hogy VGyK?
VGyK: Vámpírgyűjtők Klubja!

(A VGyK –t tulajdonképpen mi találtuk ki. Ezt írtuk minden levelünk végére, miután kiderült, hogy mindkettőnknek tetszik egy bizonyos, helyes, izmos, szexis vámpírfiú… Kellan Lutz.)

Mert a rendezők tudják, hogy a helyes pasikat (Kellan Lutz, Robert Pattinson...) kell a filmbe tenni vámpírnak, akkor tuti lesz nézettség, legalábbis a tini lányok szintjén.

Akkor levezetésnek egy kis játék... Szavakat mondok, Te pedig visszaírsz egy másikat, ami először jut eszedbe.
Blog.
Írás.

Számítógép.
Függőség.

Állatok.
Simogatás.

Ház.
Ágyikó.

Barátság.
Szeretet.

Bárány.
Én.

Nyúl.
Te.

Alice.
Duracell nyuszi.

Zene.
Nyugalom.

Testvérek.
Összetartás.

MSN
Távolság.

Na, ezt magyarázd el...
MSN-> Te-> távolság.

Előítéletek.
Nagyarc.

Szerelem.
Ritkaság.

Rendben, azt hiszem, készen vagyunk. Szeretnél mondani valamit?
Köszönöm, semmit.

Akkor köszönöm szépen, hogy rám szántad az idődet!
Én köszönöm, hogy lehettem az első alany.

Ajánlott zene:
http://www.youtube.com/watch?v=99GyFmnH59s/

Ha szimpatikusnak találtátok Baree-t, ajánlom oldalait, melyeket a
http://baree-story.blogspot.com//
és a
http://agymeneseim-tarhaza.blogspot.com// címen érhettek el.