VI. - Enikő28

Enikő28, a következő kérdezett épp olyan közel áll hozzám, mint azok, akikkel eddig beszélgettem. A Merengőről ismerem, ahova Harry Potter fanfictionjeit publikálta, melyeknek én is olvasója és nagy rajongója vagyok.

Szóval, mondj magadról néhány szót, kérlek! Személyes dolgokat is, amennyire gondolod, hogy belefér.
Hát, 22 éves műegyetemista (BME-ÉŐK) vagyok, menyasszony, imádom a családomat, imádok énekelni (jelenleg Vox Voluptatis tagja vagyok); fő profilom a musical. Műszaki Egyetemből rájöhetünk, hogy műszaki beállítottságú vagyok, és egyszer majd közlekedési létesítményeket, valamint közműveket fogok építgetni meg tervezni. Ja, és majdnem óvó néni lettem!

Hogy lehet, hogy óvó néni helyett mérnök lettél? Nem áll közel egymáshoz...
Hát nem. De a középiskolai biosz tagozat után mit várunk? Na jó, a sztori lényege, hogy orvos akartam lenni, mint a családom nagyja, konkrétabban sebész, azon belül is ideg, csak hogy ne aprózzuk el. De a vége az lett, hogy annyira be akartam kerülni az operett színház musical karába, hogy inkább valami kevésbé seggelős egyetemet kerestem. Ez lett volna a BME. De a számítást keresztbe vágta, hogy elsőre az ELTÉ- re vettek fel, és utána mégis BME lett belőle.

Felvettek az ELTÉ- re? Wow! Akkor hogy hogy nem oda mentél? Egyébként ott milyen szakra jelentkeztél?
TÓFK: tanító és óvóképző főiskolai kar. Talán pont azért, mert nem akartam fősulis lenni. Ez nagyon sznobul hangzik, mi? Valahogy tőlem elvárták az egyetemet, és egy idő után én is magamtól. De ez az egész csak azért rém fájó, mert az orvosit a színház miatt adtam fel, és végül a színház mégse jött össze. Bááár, nem adom fel! Egyszer még ott fogok ugrálni az operettben.

Köszi, belemásztál fősulis, érzékeny lelkembe...
Hogy értve nem jött össze a színház?
Úgy, hogy a BME mellett időm nem volt rá.

Akkor végülis így is úgy is rosszul jöttek ki a dolgok. Nem gondoltál rá, hogy mégis jelentkezz akkor az orvosira?
De, nagyon sokszor. És talán még az sem lefutott kör...

Hát, még fiatal vagy, szóval akármi megtörténhet. De ha választhatnál, orvos lennél, mérnök vagy énekesnő/színésznő?
Úgy a három együtt.

Ezek, szerintem, külön-külön is elég időigényesek...
Orvos; mert mindig is oda vágytam, énekes; mert dal nélkül nem élek, és mérnök; mert most, hogy mindjárt vége, és látom az összefüggéseket, valahogy nagyon megszerettem. Na igen...ez a bibi!

Ebből következtetve nagy az érdeklődési köröd.
És ezek mellé a vágyak mellé, hogy jött az írás?
Mindig is szerettem tanulni, és valahogy sosem volt olyan igazán kedvenc tárgyam - szóval igen. Az írás? Mint derült égből a villámcsapás. Sokszor próbálkoztam, még meg van a kockásfüzet a kezdetleges írásokkal. Ilyen koppintott HP (Harry Potter), ahol harcosokat képeznek. Akkor volt olyan, ami négy orvosi egyetemista lányról szól (én meg a barátnőim...), de az sajnos elszállt az első gépemmel együtt. Pedig az nagyon nagy lett volna.

Óóó, ez érdekes. Mesélj még ezekről!
Címe nem volt egyiknek se, a négy csaj olyan Sex and The City-s négyes; csak egyetemisták. Melitta, Rebeka, Réka és Petra, meg a négy hős lovag, és akkor egy-két fejezettel később már maga a négy doktornő a nagybetűs életben; családanyák, világhírű doktorok, és barátok, legfőbbképp. Ezt talán egyszer újra írom, még nem tudom...

Ez tetszik!
Nekem is!

És melyik lenne a te karaktered?
Na, melyikkel van egy napon az Enikő, mint névnap? Segítek, szeptember 15.

Melitta. A google jó barát.
Jaja. Ő volt az ortopéd és idegsebész, hat gyerekkel.

Tessék? Hattal?
Jaja. Négy lány és két fiú.

És ő szülte őket?
Két szülésből...

Jesszusom! Nem vagy semmi!
Eléggé ikerpárti vagyok, szóval ez volt az első nagy gyerekem, ami elveszett, amikor elszállt a gépem. De egyszer még újra írom.

Eléggé. Honnan jött ez a gyerekpártiság? A történeteidben mindig sok gyerek szerepel...
Öten vagyunk testvérek, három tesómnak van hét gyereke, és a legkisebb bátyámnak meg nekem még nincs. Sakkozd ki! Imádom a gyerekeket. Bátyám lányát... Hát ő meg a mindenem. Én is szeretnék majd egyszer, vagy négyet...

Nagy család a tiétek!
És kábé ezen a modellen épül fel a VB klánja.

Kicsit mintha Molly Weasleyre hajaznál.
Áh, annyira nem, én nem vagyok annyira tutujka. Inkább... nem is tudom, Hermione, vagy Martha, esetleg Ginny, vagy Lily.

Tutujka?
Tutujgatja a családot, mindent elintéz, ő fogja össze a szálakat. Nagyban ilyen vagyok én is, ezt aláírom, de ő nekem egy kicsit eltúlzott karakter. Én inkább vagyok olyan, mint valamelyik fiatalabb anyuka a csapatban, bár nekem még nincs gyerekem, és még vagy egy-két évig nem is lesz.

Addig tutujgasd nekem a VB-t.
Na ja, az az én gyerekem, meg a TFH.

Igen, a két nagy fanfic sorozatod.
Mikor kerültél bele a HP világába?
A 13. szülinapomon, akkor vesztem el örökre... Könyvenként több mint ötvenszer elolvastam.

Tizenhárom? Azt gondoltam volna, hogy idősebb voltál.
Nem, hetedikes, és elkezdtem, és nem hagytam abba azóta sem.

Melyik volt a kedvenc könyved?
Na, most megfogtál, az első; mert abban megismertük a szereplőket, és mert az az igazi. A második; mert abban belép Fawkes, és mert az megmutatja, hogy bizony nem legyőzhetetlen a triumvirátus sem. A harmadik; mert abból kimaradt Voldemort, a negyedik; mert az igazán izgalmasra sikerült, és mert abban sok szálon ment a cselekmény, az ötödik; mert abban van izgalom bőven, nagyon sok, de meghalt benne Sirius. A hatodik, mert az sem Voldemortról szól (ami nagyban megengedte a VB-t), és mert abban Piton egy óriási kérdőjel, a hetedik; mert minden jó, ha jó a vége. Bár 19 évet úgy átugrottunk, ahogy nem szégyen, és Fred meghalt, meg Tonks és Lupin, ami szíven ütött nem kicsit, nagyon! Az a mészárlás nem kellett volna. Szóval nincs kedvenc, mert valamiért mindegyik az.

De szépen végigvezetted, melyik miért jó. És kedvenc karaktered van?
Ez megint egy jó kérdés, mert valamiért mindegyik kedvenc. Harry, Ron, Hermione, Ginny, Remus, Sirius, a Weasley család...Nincs kedvenc, mert mind kedvenc.

Igazán diplomatikus vagy!
Így sikerült, hosszasabb gondolkodás után sincs.

És honnan jött a VB ötlete? Mintha nem csak HP világ lenne benne...
Mert nem csak az van benne. Amikor elolvastam a negyedik részt is, akkor én szentül meg voltam róla győződve, hogy a hetedik rész a Harry Potter és Voldemort bosszúja lesz. Egyszer, valamikor 8.-ban volt rajzon egy feladat, hogy csináljunk könyvborítót. A Harry Potter - VB volt az, egy Roxforttal a háttérben. Voldemorttal és Harryvel. És valahogy csalódás volt, hogy nem ez lett a hetedik rész címe, így megalkottam a folytatást. Ott maradt tizenkilenc év a levegőben, én meg kitöltöttem az űrt.

Miből gondoltad, hogy az lesz a hetedik rész címe?
Nem tudom, csak úgy...

Megírtad a saját folytatásod, tele van gyerkőcökkel, de hogy jött az Égiek belekeverése? Más felsőbb hatalmat is írhattál volna bele...
Az Égiek belekeverése BB (Bűbájos Boszorkák) crossover, ahogy a démonoké is, akik a rosszak felsőbb hatalma. De mindenki felett ott áll a Sors.

Akkor nem is szeretted a sorozatot?
Oh, dehogynem! Megvan DVD- n mind a nyolc évad, és az árnyékok könyvének ötlete is onnan jött. Ki ne szeretné a négy boszi sztoriját? Bár azt sajnálom, hogy Prue- t kinyírták, de Paige-et is szerettem.

Én Piper párti voltam.
Nincs kedvenc, mind kedvenc, de ha nagyon muszáj, akkor Phoebe. Mert az ő pasija volt Cole.

És Cole-t szeretted?
Aha! Olyan felsőtettel? Ki ne szeretné?

Én?
A Kés/alattot is miatta néztem.

Oké, térjünk vissza a VB-hez. Most írod a második könyvet, és elvileg lesz egy harmadik is. Azt hogy tervezed?
Az lesz a VB - A Jóslat Beteljesedik. A címéből ítélve eldől, hogy a Voldemort lányok, vagy a tizenkettő.

És hogy tervezed, melyik részre fog hasonlítani? Olyan naplós lesz, mint az Árnyékok könyve?
Párbeszédes lesz, nem naplós. Az Alfa és Omega meg a VB-ÁK naplós. Az nem az lesz, az inkább a VB-EVEH-hez lesz hasonló.

Honnan jött az ötlet, hogy a második könyvet így írd meg? Így közelebb hoztad a karaktereket az olvasókhoz?
Nem tudom, mert kritikákkal mostanában nem nagyon bombáznak. Egy kedves barátom említette, hogy így könnyebb írni, gyorsabb, és átérzésesebb. Hát kipróbáltam, még az első részben, és igaza lett, így naplózom. De ebben is vannak azért párbeszédes részek!

Vannak, igen.
Nem nagyon volt időd frissíteni mostanában, de azért én úgy látom, hogy aki eddig állandó olvasód volt, még mindig követi az írásaidat.
Én is így látom, és örülök is neki. Van egy-két kedvenc kritikaíróm.

De ezek szerint nem vagy megelégedve az olvasók visszajelzéseivel?
Hát, ahhoz képest, hogy mennyien olvassák, és mennyien jeleznek vissza, kicsit rosszul esik. De néha úgy érzem, hogy nem is miattuk írom, hanem annak a néhánynak, akik írnak, kérnek, jeleznek, és szeretik olvasni. Mindegy, hogy ez most 2, vagy 22222, mert van, aki szereti.

Igen, de azért gondolom, Te is szívesebben írsz, ha tudod, hogy valakinek annyira felkelti az érdeklődését, hogy ír is, vagy elgondolkodik rajta.
Igen, az biztos. Nehéz ügy!

Ez így van.
A Merengőn még olvashatunk Tőled fanfictiont, afféle kiegészítést a trilógiához.
Igen, az az Alfa és Omega. Meg őszintén megmondva a Griffendél és Mardekár is annak készült, de az úgy megállt.

Igen. Azt akartam kérdezni, hogy csak fanfictionökkel foglalkozol?
Nem csak. Már említettem, hogy nem, de ez most már legyen kész, aztán jöhet más. Na meg nagykézzel benne vagyok a Dinasztiában is.

Nem kezdesz bele másba addig?
Nem valószínű, ez így is két sztori.

És ha valami nagyon ütős ötlet jut eszedbe? Akkor azt csak lejegyzed?
Hát, ha valakinek nincs esze, akkor legyen notesze. Vagy jegyzetképes mobiltelefonja. Annyi papírlapot, mint amennyi nekem van a bomba ötletekkel...

Hm... Kíváncsi lennék azokra a lapokra!
Hát... végül is júliusban megyek Miskolcra, megmutathatom őket. Meg magamat is szüleimnek... Szegények, lassan két hónapja nem láttak.

Nem jársz haza hetente/kéthetente?
Kinek van arra ideje? Sajnos nem, és ilyenkor már aprajafalva nagyon hiányzik.

Aprajafalva? A gyerekek?
Aha.

Mind Miskolcon laknak?
Hát, Nóri, Boti, Achilles és Arita (nem Anita) igen. Meg Azi is, de ő csak három évvel fiatalabb nálam (merthogy nővérem meg hússzal idősebb).

Ú, különleges nevek!
Azár (görög, héber: Jahve segített), Achilles és Arita (görög, de a jelentését nem tudom), Nóra Borbála és Botond András annyira nem.

Hogy hogy ilyen nevet kaptak, ha nem vagyok indiszkrét?
Kérdezd nővéreméket! Az ő három fiókája. Fogalmam sincs.
Az én lányom például Elisabeth lesz, ez fix.

Elizabeth? Magyar babának? Én sosem szerettem a nevemet, mert mindig kitűntem a többiek közül.
Én sem, pedig nekem ősi magyar nevem van.

Nem álltam meg vitatkozni Enikővel a nevekről, hiszen a történeteiben is szerepel néhány – jelentéssel bíró – különleges név, mint például a Cassiopeia Noirier; ami fekete (sötét) szépséget, és a Merope Sidéralinne, ami pedig Merope csillagocskát jelent.

***

Ha már beszéltünk a Dinasztiáról... mióta bétázod?
Szeptembertől, akkor barátkoztunk össze Lillával. Aztán elkezdtem neki segíteni az ABD- ben, aztán megkaptam az AVD2- t is.

Csak neki bétázol?
Most már, de voltak egyéb törik is a repertoáron. HP-sek. De most már csak dinasztia, mert hát suli mellett meghalni sincs időm, nem hogy bétázni.

Amellett, hogy bétáztál még dalszöveget is írtál. Nehéz volt?
Nem, annyira nem, mint gondolnák a laikusok. Zenész vagyok, és ha zenét hallok, akkor elképzelek dolgokat, látom magam előtt, és egyszerűen csak leírom, aztán rímbe szedem.

Szóval először leírod, ami a zenéről eszedbe jut. Csak aztán lesz olyan... verses?
Igen, bár a Még egyszer utoljára nem így lett. Ott előbb volt vers, aztán meg zene.
Amikor csak úgy jön valami, akkor azt leírom, és lesz belőle vers, vagy dalszöveg, vagy épp fejezet, vagy ötlet egy történethez. Te is tudod, milyen az, amikor elkap a hév.

Hát... volt már úgy, igen, hogy nagyon belejöttem, de azt hiszem, nincs akkora kitartásom, mint neked például.
Ezek szerint verseket is írtál már?
Ezek szerint... Annyira nem sokat. Nyolc évesen írtam meg az első versemet.

Én is írtam egyet annyi idősen, de a mai napig cikiznek vele...
Engem nem, pedig suliban is ellőttem. Huhh! Meg negyedikben egyet kitettek a suli faliújságára.

Zenével mennyit foglalkozol? Fontos szerepe van az életedben... ez is családi "örökség"?
Aha.

Milyen hangszeren játszol?
Tesóm az AB/CD szólógitárosa (AC-DC tribute band), másik tesóm is gitározik,de ő bassban nyomja, mint nővérem fia, apám gitáros-hegedűs muksó (imádom az öregem), én meg zongorázom és énekelek, meg egy évig fuvoláztam is, és valszeg bátyám kisfia, Boti is nagy gitáros lesz, mert elképesztő érzéke van hozzá, és persze nővérem kisebbik fia is gitározik. Szóval zongora, ének, kórus, meg régen fuvola, de főleg zongora.

Akkor foglalkozol zenével, írással... színészkedéssel esetleg?
Hát, a színház is benne volt, feljebb néhány sorral. Operett... musicales vagyok.

Bocsánat, én nem igazán értek az ilyenekhez...
Semmi baj.

***
Talán csak én gondolom így, de aki ír, az általában olvas is. Sokat…

Jó, akkor folytassuk ott, hogy mi a kedvenc könyved és fanfiction-öd?
Könyvnek a HP- t mondanám, mert az mindent visz, ficnek meg... azt hiszem, callie - Méregfogak Marása, és Reszeltvíz - Az erősebbik nem. De mostanában nagyon bejön még a James Potter sorozat is, amit Tipca fordításában olvashatunk.

És valami romantikus könyv?
Az a Dinasztia. Másokat nem nagyon olvasok, PD kategóriát jobb szeretem megvenni a boltban, könyvben.

Milyen könyveket szoktál venni? Mi volt az utolsó, amit megvettél?
Romantikus-csöpögős-lányregényekből Danielle Steel a favorit, és Nora Roberts Udvari előadása volt az utolsó, amit megvettem ebben a kategóriában. De a hétvégém a Meyer féle Twilight sorozat második felvonása volt, mármint a második fele, az Eclipse, és a Breaking dawn.

Danielle Steel jobban tetszik, mint Nora Roberts?
Aha, Steelt olvastam előbb, és az ő stílusa jobban megfogott. Vagy 30 könyvét elolvastam, van, amit többször is, és odáig vagyok értük, meg vissza.

Szoktál mást is olvasni? Mondjuk krimit?
Operaház fantomja? Most az következik, vastagságából ítélve adok ennek is vagy két napot...

Szorgos...
Gyorsan olvas, és szeret olvasni (mondhatni falja a könyveket).

Akkor az egyik kedvenc elfoglaltságod/hobbid az olvasás. Mi van még?
Zene, zene, és a zene, csak hogy ki ne felejtsem. Oh, imádok énekelni, és zongorázni, ez hobbinak is megvan. Meg az írás, és a rajzolás. Szeretek alkotni, mert feldob.

Próbálkoztál már valami olyasmivel, mint például az ékszerkészítés? Csak Yenna hobbijaiból kiindulva...
Persze, van is egynehány karkötőm, amit magamnak csináltam; egyiket gyöngyből, másikat fonalból, hol csomóztam, mint az indiánok, hol fontam, mint az indiánok... Mondom, szeretek alkotni. Képet a falra, fogantyút a szekrényre, szobrot, vagy csak valami kis... izét.

Van valami kedvenc tárgyad?
Nem tom, hogy Big Nose, Medve és Yümi tárgynak számít-e, de ha igen akkor ők hárman, a mackókáim. Nagy, félméteres macik. De a gyűrűk az ujjaimon is.

Kitől kaptad őket?
Big Nose-t a páromtól 22. szülinapomra, Medvét apukáméktól a középsulis ballagásomra, és Yümit egy nagyon kedves barátomtól.

***

Ha nyernél a lottón, a pénzt mire költenéd?
Első körben rendezném mindenki lakáshitelét a családomban, aztán gondolom, vennék magunknak egy házat, és mikor kezünkben a diplománk, akkor... kezdenék talán egy saját vállalkozást, és kiadatnám Lilla Dinasztiáját.

Megint előjött Yenna neve, akinek Te vagy a bétája... De Neked van bétád?
Nincs.

Miért?
Nem tom... csak nincs. Ez olyan fura?

Volt, hogy visszadobtak fejezetet az adminok a TFH- en kívül?
Igen, még a kezdetek kezdetén. Vagy épp "helyesírási hiba" miatt, de nagyon nem buktam ki, csak a TFH- en. Mert szerintük az nem fic, és nem fér meg az oldalon. Hiába szerették annyian, hogy feltevés nélkül, üres kritikákkal olvastak előre így is több, mint harmincan.

Annak hogy jött az ötlete?
Hm… a trió olyan páratlan, és Ginny nagyon sokat van velük és sokkal komolyabb, mint Ron. És érettebb is valamennyire, aztán egyszer csak... beletermett. Szerintem, mint fic megállja a helyét, de ha adminék szerint nem, akkor nincs mit tenni. Pedig meg fogom írni, és valahol majd olvasható lesz, mert sztorinak sem utolsó.

De úgy volt, hogy átteszed máshová...
Igen, csak ha egy oldal nem olyan ismerős, akkor hogy olvassák el? Bár... bízom a legjobbakban. Szerintem nyerő sztori.

Én szerettem, bár még nem nagyon indult be a történet. És megyek utánad, mint kiscsibe a tyutyu után.

***

Szoktál zenét hallgatni írás közben?
Nem mindig, mert nem tudok nem a zenére figyelni, ha meghallom. Nehéz tőle elvonatkoztatnom, mert úgy érzem, hogy nem hallgatom, hanem bennem szól.

Akkor hogy szoktál írni? Hol?
Hmm, suliban papírra, vagy otthon, az ágyban, ölemben a gépemmel, mint most. Nincs is ennél kényelmesebb megoldás... ágyban, párnák közt.

És honnan szoktál ötleteket kapni?
Mindenhonnan, a legváratlanabb helyzetekből, a valóságból is. Tényleg, egyik percben sétálsz a Duna partján, kéz a kézben a szerelmeddel, és akkor egyszer csak bumm!
beugrik a legnagyobb csata, hogy hogyan fog lezajlani. Persze, leginkább, legjobban a valóság ihleti meg a valótlant.

Hát, ez nem túl romantikus.
Honnan veszed? Az egész történet romantikus, tele önfeláldozással. És lelőttem a lényeget...

Miután egyeztettük, hogy mi fog történni - amit nem kötök az orrotokra -, és megbeszéltük, kinek mennyi ügyvéd ismerőse van, visszatértünk még néhány személyesebb témára.

Na, azt akartam kérdezni, hogy a párod olvasott már tőled?
Részleteket, de egyben az egészet még nem.

A VB- ből?
Igen, és tetszett neki, amit olvasott. Gondolom, idővel elolvassa majd az egészet.

Beavattad a "titokba" hogy írsz, vagy meglátta? A barátaid mennyire tudnak erről a hobbiról?
Páran tudják, és én mondtam meg nekik.

Neten összeismerkedtél még valakivel, akivel jóban vagy?
Hát, igazán csak Lillával, de ezzel egy tényleges jó barátot nyertem, és azt hiszem, kialakulóban egy újabb baráti kapcsolat.

A fórumosokkal a ficblogodról szoktál levelezni?
Nem, erre eddig még nem gondoltam, hogy esetleg lehetne, de... talán.

Néhány írónak szokása lementeni, és összegyűjteni a hozzászólásokat. Te is szoktál ilyet?
Csak néha, amikor például közlik velem, hogy szedjem le a történetemet. Azokat elmentettem, de mind fent van a neten, és ha nem zár be az oldal, akkor nem is lehet sok gond belőle, nem igaz?

Kiemelnéd valamelyiket, amelyik igazán kedves neked?
Ja: 1.) Ez a három rész(utolsó három) rohadtul jó lett. És végre némi csata is volt, de ez a rohadt függővég idegesít! (Sirius black néven)
2.) Szia ! Én most találtam rá nem rég erre a történetre és már az elejétől fogva nagyon tetszett. Egyből el is olvastam mind a 60 fejezetet. A fogalmazásod nagyon jó és a karakterek is tökéletesek. Várom a következőt. Bye Detti. (Dettanetta néven)
És vannak még kedvenceim pl *kiscsillag*tól, vagy Jill92-től…

Van kedvenc idézeted?
"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül." (Keller)

"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni." (Rowling)

"A realizmus nem más, mint a változásokkal szembehelyezkedő pesszimisták nyamvadt struccpolitikája."

Remélem, mindent megtudtatok Enikőről, amire kiváncsiak voltatok! :)

Az interjúban megemlített fanfictionök:
A Voldemort Bosszúja trilógia - Egy világháború előhangja, Árnyékok könyve és A jóslat beteljesedik
Alfa és Omega
Griffendél és Mardekár

Ha szívesen olvasnád őket, akkor itt: http://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=3756 megteheted, ha pedig a Harry Potter és - tegyük fel, hogy - a Bölcsek Kövét olvasnád, akkor látogass el erre: http://www.yennaenci.gportal.hu/gindex.php?pg=33006830 a honlapra, ahol az Enikő történeteihez készített családfákat, képeket láthatsz, és elolvashatsz néhány dalszöveget is, amit szintén Ő írt.

V. - Yenna

Ugyan melyikünk nem szerette fiatalabb korában, vagy akár még most is a Szőke Herceg meséjét? És melyikünk ne várná, hogy eljöjjön érte hófehér lovon? Elképzeltük, hogy a világ legdögösebb, legkedvesebb, legszeretetreméltóbb, legintelligensebb pasija eljön értünk, és az életünk megváltozik. Igen, ezt minden lány megálmodta már magának. De aki ebből egy történetet is kerekített… Yenna volt.
Már nem is emlékszem, mióta olvasom a történeteit… Arra sem, mióta járok a ficblogjára, hogy kérdéseimmel, és kuncsorgásommal bombázzam, de az biztos, hogy megéri időt szánni arra, hogy elolvassuk történeteit.
Yenna az én szememben igazi művész, nem csak ír, hanem zenél is, a dolgos hétköznapokon csellótanárnő, szabadidejében háttérképeket és fülbevalókat készít, hímez, filmeket néz, és rengeteget olvas, puzzle-özik, amiknek nagy gyűjtője is és a Rubik kocka rajongója. Ezen kívül, most már tudjuk, hogy Lillának hívják, huszonnyolc éves, Budapesten lakik az édesanyjával, a bátyjával, és Pása nevű cicájával. Horoszkópja bak – pedig makacs ikreknek tűnt -, kedvenc színe a kék, szereti a romantikus történeteket, de kedvencei között van a Star Wars sorozat, a Vámpírnaplók, az Avatar, és a Fekete Tőr Testvériség, csak, hogy néhányat említsek.
Az interjú elején, mikor beszélgetni kezdtünk szó volt róla, hogy felvételizni készül egy szakképzésre, ahol gitár szakon szeretne tanulni. Kíváncsi voltam, miért pont a gitárt választotta, de ennek nagyon racionális oka volt: a cselló mellett ezt taníthatja. Nos, a felvételi azóta megvolt, és ezúton is gratulálunk Yennának a sikeres felvételihez! Az írásra terelve a szót…

Hogy fogod bírni a tanítást - így, hogy emelkedik az óraszámod -, az írást és a sulit együtt? Rettentő sok dologgal foglalkozol egyszerre.
Hát, ezt még nem tudom. A tanulás nagyon nem lesz sok, mert az órák asszem havonta egyszer vannak hétvégenként, hiszen ez egy felnőttképzés, az írást meg eddig is csináltam közben, és ott lesznek a vonatozások, a gyerekek közötti kis szünetek. Ahogy magamat ismerem, tuti menni fog.

Ficblogon láttam már, írtad, hogy vonaton is szoktál írni. Nem nehezebb úgy? Nem vonják el a figyelmedet?
Nem szokták, mindig egyedül vagyok, és a fülemben mindig szól a zene, szóval ott tudok a legjobban írni, azon kívül persze, ha teljesen egyedül vagyok itthon, mert az a legjobb.

Óh, akkor felültetünk a vonatra és írhatsz nyugodtan. Leruccansz egy-egy író-olvasó találkozóra Miskolcra, Győrbe... Szegedre.
Hát, ha felvesznek (és nagyon ajánlom, hogy felvegyenek), akkor fogok utazni jó sokat. Már csak azért is, mert vagy Debrecenbe, vagy Miskolcra fogok járni, plusz Hatvanba, és akkor már majd minden nap.

Én úgy vagyok vele, hogy mikor utazom, mindig figyelem a tájat, vagy az utastársakat... vagy csak eszembe jut, hogy kivel mit beszéltem, mit kellett volna mondanom, aztán ezeket gyakran átírom egy-egy regénybe vagy novellába. Te is vagy így? Hogy átveszel dolgokat a mindennapokból, de úgy hogy azok tényleg és úgy megtörténtek?
Nem nagyon szoktam ilyeneket belevenni.

Akkor mindent elképzeltél? Nem nehéz egy kitalált személy karakterét alakítani, a reakcióit leírni? Ráadásul úgy, hogy Te elég sok - nagyon sok - karakterrel foglalkozol.
Én úgy szoktam írni, hogy elképzelem, amit írok. Ezért szokták néha azt mondani azok, akik olvassák, hogy filmszerű. Aztán minden jön a regényben magától. A helyzetek mindig kialakulnak.

Nekem nehéznek tűnik, de Nálad nagyon bevált, mert nem egy történetet írtál már, az állandó olvasóidról nem is beszélve... Van is néhány számadatom, amit elő is veszek...
Szóval 2009. 07. 14.-én töltötted fel az első történetet, és azóta 69 fejezet, 585.538 szó lett feltöltve, és erre 598 kritikát kaptál. Szép, nagy számokról van szó.

De ha már a történeteidnél tartunk... Az első, ami eszembe jut, hogy imádsz hercegekről és hercegkisasszonyokról írni. Meg tudod mondani miért áll ez a téma ilyen közel hozzád?
Talán ez a gyermeki énem miatt van. Nem tudom. Valóban nagyon szeretek róluk írni, nem tudom igazán megmagyarázni, csak annyi, hogy nagyon szeretem az ilyen témákat.

Gyerekkori kedvenc mesének van ehhez köze? Miket olvastál?
Nem is tudom, sok mesét szerettem annak idején. Ugyebár a szokásos Disney-ket, de nem hiszem, hogy azok lennének erre hatással. Egyszerűen imádok hercegekről, királyokról írni, mert az ő életük mindig boldog véggel ér véget. Talán ezért, nekik minden sikerül, és mindig boldogok.

A boldog véget én is irigylem, mégsem favorizálom a hercegeket. De kinek a pap, kinek a papné.
Először egy fanfictiont publikáltál a Merengőre, ami a Fekete Tőr Testvériség (FTT) világában játszódik... Ezzel mi újság?
Egyelőre semmi. Azt akkor kezdtem el, amikor kicsit elegem lett az AVD-ből (A Valiron Dinasztia), de amikor lecsengett az FTT mánia bennem, akkor ismét visszatértem az AVD-hez, és már valahogy nem is vettem elő, mert mindig újabb ötletek jöttek.

Akkor fejben sincs meg a befejezés/folytatás?
De, csak mindig valami más van, amiért nem folytatom. Le is van írva egy oldalban, hogy mit akarok benne csinálni.

Akkor az a történet jegelve van... Írtál más fanfiction-t is?
Van egy kb. fél oldalas Avatar ficem, amit épp, hogy csak elkezdtem, és van egy Harry Potteres, amiből nagyjából két oldal van meg, és ezen kívül elkezdtem egy Alkonyatosat is. Az is kb. fél oldal, és van egy Star Wars-os fic ötletem is, aminek a vázlata teljesen ki van dolgozva, részekre van bontva, ki van találva, hogy mi legyen benne, de még nem jutottam oda, hogy meg is írjam. Abból kb. egy oldal van meg.

Hm... Az Avatart elkezdtem nézni, de az érdekes részekig nem jutottam el, de Rólad tudom, hogy szereted. Én viszont nagy Ginny Weasley rajongó vagyok, ezért muszáj megkérdeznem, hogy a Harry Potteres fic miről szólna, milyen lenne?
Azt szokásomhoz híven saját szereplővel akartam megcsinálni. Harry/OC és úgy, hogy a lány valamilyen tündérszerűség. Ezt nem találtam ki igazán, és nem is nagyon gondolkoztam rajta. Miután elkezdtem, hamar a spájzba került. Egyébként a címe az lett volna, hogy Harry Potter és a hatalom pálcája.

Ezt csak megjegyezném, és gyorsan ugorjunk is - bár vicces -, hogy én is elkezdtem anno egy HP ficet, aminek Harry Potter és a Hatalom őre volt a címe...
És az alkonyat fic? Azzal mi a helyzet?
Az egy eléggé érdekes megoldás lenne, ha megcsinálnám, de ahhoz sem érzek nagy kedvet. Az ötlet úgy jött, hogy ugyebár Edward hallja mások gondolatait, és ebből jött az, hogy mi történne, ha összedobnám egy Jedivel, aki szintén tud a másik gondolatába olvasni. Vagyis ez egy Alkonyat/Star Wars crossover lenne, ha venném a fáradtságot, és folytatnám. Egyébként azt a címet adtam neki, hogy Mire gondolsz?

Úgy hangzik - bár én mindig kombinálok -, mintha a fanficekből egy idő után kiábrándulnál...
Ja, egyébként most jut eszembe, hogy egy Narniásat is elkezdtem.

De azt sem fejezted be... Arról is mondasz pár mondatot?
Hát, abban is lenne egy OC-s karakter, és Peterrel hoznám össze, egyébként csak annyit találtam ki vele kapcsolatban, hogy a Caspian herceg alapján írnám, de sok mindent nem foglalkoztam vele. Az egyetlen egy fic, amit komolyabban kidolgoztam, az a Star Wars-os, és még borítót is csináltam hozzá, csak az nagyon nehéz. A Star Wars univerzumába tökéletesen bele kell helyezni, ami nehéz feladat.

Az nekem nagyon bonyolult volt... Ezeket a filmeket illetve könyveket akkor biztos ismered. Van olyan karakter, akit kiemelnél valamiért? Közel áll Hozzád, szimpatikus...?
A Star Warsból? Természetesen Luke.

És a többiből?
Hát... Narnia - Peter, Alkonyat - itt nincs nagy kedvenc, de mondjuk Edward, Avatar - Jake Sully, Harry Potter – Harry, FTT – Rhage.

Vitatkoznék, de most Rólad beszélünk. És a Vámpírnaplók?
Ja, azt kihagytam; Stefan.

És a történet? Mert egy VN törit is elkezdtél, bár úgy tudom, annak nem egy része van.
Stefan a jófiú?
A VN ficet ott folytatom, ahol az első évad befejeződött, és igen, Stefan jófiú, de azért most már Damon is az. Ebben még nincs konkrét ötletem, majd alakul menet közben.

Akkor fanfictionjeid fiókszám vannak, csak el lettek pakolva más írások kedvéért. Kivéve ezt az utolsót.
A saját történetek közül melyik volt az első?
Legeslegelső, vagy amit feltettem?

A legeslegelső.
Az egy borzalmas Tenkes kapitánya koppintás. Még 12 éves koromban írtam, és kb. egy fejezet egy oldal, és talán 6 fejezetes, de sajna nincs meg az egész. Ha csak előveszem, hogy beleolvassak, szétröhögöm magam.

Nem gondoltam, hogy ennyire korán elkezdtél írni. Mondjuk annak idején - ezt úgy mondom, mint egy vénasszony - én tán 11 évesen kezdtem, de pont akkor volt az a HP és HP-s fanfiction láz... Utána mit írtál?
Utána egy csomó mindent elkezdtem, és szokásomhoz híven nem fejeztem be. A következő regénynek mondható valamit, asszem, valahogy az általános végén írhattam. Az szintén egy koppintás volt, vagyis inkább egy könyvből merítettem az ötletet. Az egy (már eszembe jutott, hogy kicsit átalakítva újra írnám) a török birodalom alatt játszódó regény lenne, életem második, és utolsó története, amiben magyarok szerepelnek. A címe Az oroszlán barlangjában, és annyit elég róla elmondani, hogy egyetlen egy füzetbe belefért.

Attól, hogy rövid, még élvezhető lenne. És végül eljutottál a Valiron Dinasztiáig? Hogy kezdődött a történet kiötlése?
Hát, előtte még volt egy nagyobb regényem, amit még nem sikerült befejeznem, meg a Fogadás is ott volt.

Akkor a nagyobb regény. Ami miről is szól? Gondolom, ezt sem publikáltad.
Nem még, mert nem sikerült még befejeznem. Elvileg szeretném elkezdeni feltölteni a Merire, de ahhoz Enikőtől meg kellene kapnom az első fejezeteket. Egyébként az egy fantasy; tündérek, varázslók szerepelnek benne, és három nagy kötetet terveztem hozzá. Nagyjából 5 fejezetet kellene amúgy még megírni belőle, és kész lenne az első kötet. Ami így, hogy nincs készen, kb. 200 oldal, és eddig 28 fejezet van meg.

Ahhoz képest, hogy nincs kész ez elég nagy terjedelem! Én kíváncsi lennék rá.
Az ötlet úgy jött, hogy akkoriban (főiskolás voltam) nagy Gyűrűk ura rajongó voltam, azon belül pedig Sindarin nyelvtan rajongó, és találtam a neten magyar neveket Sindarinul (ez a tündék nyelve), és nagyon megtetszettek. Innen jött az ötlet, hogy milyen jó szereplő nevek lennének. Az az érdekessége, hogy a főszereplő pasi neve igazából női név.

Romantikus történet lenne?
Persze.

Remélem, olvashatjuk nem sokára! És akkor mi a helyzet a Fogadással? És az abban szereplő Yennával?
Az (ellentétben a szokásossal) úgy volt, hogy először volt meg a regény, és a név, és csak utána kezdtem el használni fórumos névként. Az ötlet, már nem tudom, hogyan jött, csak arra emlékszem, hogy egy hét alatt írtam meg, persze, ez még a tisztázatlan, javítatlan változat volt. Utána egy párszor átjavítottam, mire felkerült a Merire.

Én szerettem. Azt hiszem, az volt az első, amit Tőled olvastam. Vagy legalábbis nagyon megragadott.
És a név ötlete honnan jött? Vagy ebben semmi érdekes nincs?
Semmi. Általában az ilyen neveket egyszerűen csak összepakolom. Kitalálom, hogy milyen betűvel kezdődjön, és így tovább. Így alakult, és aztán nagyon megtetszett, ezért kezdtem el használni.

Azért mégiscsak így ismernek – egy-két embert leszámítva - az olvasóid...
Ja, valahogy összeolvadt velem ez a név.

Eljutottunk akkor a Valiron Dinasztiához?
Azt hiszem, igen.

Nem mondom, hogy végre, mert az nagyon türelmetlenül hatna... De igazán, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit mondasz nekem erről a sztoriról!
Hát... először ez csak egy kis novellának indult, és még a címe sem ez volt. Már nem tudom, mi volt a régi címe, de azt igen, hogy nem ez. A nevek sem ezek voltak eredetileg, ha érdekel, meg tudom keresni, hogy mik voltak.

Miért változtattad meg a döntésedet és a neveket? Érdekel, persze!
Az eredeti címe, ami egy novellának indult volna, a "Kész csoda" lett volna. Szerintem tök béna, és a nevek pedig egy másik regényből lettek átvéve.

Miért? Ha az első fejezetet nézzük, akkor illik rá. Igaz, hogy nem olyan hangzatos, mint a Valiron Dinasztia...
A neveket egy másik (Üvöltő oroszlán) regényből vettem át, és ezek voltak: Constance Wade Kenyon, Michel de Beaumont, Maximilian Kenyon, Emmanuel de Baumont, Paul de Beaumont, Rosalie Kenyon, Hope Carey, Serena Elwood, Cade MacCoy (ebben elvileg az egyik barát lett volna, hát testőr lett belőle). Részben, és teljesen átvettem a neveket.

Furcsa, de, csak azért mert hozzászoktam a mostani nevekhez. És miért változtattad meg őket?
Nem tudom már, hogy miért vettem át. Talán azért, mert nem volt kedvem újabbat kitalálni, fogalmam sincs. Ez már régen volt. Talán azért is, mert annak a regénynek is hasonló lett volna a története.

Milyen régen? Mikor kezdted el írni?
Tavaly áprilisban.

Ahhoz képest megírtad az első részt, a harmadiknak is - szerintem - megvan a fele.
Hogy is van ez?
Az első részt kb. 5 hónap alatt írtam meg, de ebben benne volt az a pár hét szünet is a nyáron, ezután pedig (ez már köztudott) a harmadik részt folytattam. Valahogy hozzám sosem állt annyira közel Alex karaktere, ezért sem volt sok ötletem a második kötethez. A harmadik kötetből meg már a 20. fejezetet írom (jelenleg nem), és ha úgy megy minden, ahogy elképzeltem, meg elterveztem, akkor 28-29 fejezetes lesz, és 350 oldal.

Tudom, hogy néha olyan karaktereket is beleírunk a sztoriba, akiket tegyük fel, nem is kedvelünk, de Alex főszereplő is, és... Miért találod nehezebbnek Alex karakterének történetét?
Általában én mindig a fő-főszereplőket szeretem a legjobban, ebben az esetben Maxot, és ezért van az, hogy Alexet annyira nem. Persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem szeretném, csak ha választanom kell, mondjuk Alex és Gabriel között, akkor Gabrielt választom, mert ő is fő-főszereplő.

Oké. De akkor miért kezdted el a Beaumont Dinasztiát? Végül is Alex és Serena története kiderülhetett volna a gyerekek részében is? Nyugodtan elküldhetsz a búsba, ha bosszantalak...
Mert úgy gondoltam, hogy azért nekik is legyen egy könyvük, csak még igazi ötletet nem találtam ki. Meg akkor logikus a könyvek mennyisége. Mert a Valiron Dinasztia Maxról szól, mert ő a valironi trónörökös, a Beaumont ez alapján Alexről szól, mert Beaumont uralkodója, a Valiron Dinasztia 2 Gabriel, míg a Beaumont Dinasztia 2 Daniel története.

De ott van Myla Rose is - aki nekem személyes kedvencem.
De ő nem trónörökös, ezért ő csak "mellék" főszereplő a harmadikban.

Jól van. Beletörődtem.
Ha már így belejöttél, lesz AVD 3 is? Elvégre Tessa terhes... És a történet nagyon a szívedhez nőtt, azt hiszem.
AVD3 nem hiszem, hogy már lesz, mert már annyi ötletet már nem tudok kitalálni. Elég lesz majd ezután az ABD2, amit majd egy utószóval fogok lezárni, ráadásul E/3 személyben.

Már megvannak a tervek, vázlatok? Esetleg néhány kihagyhatatlan párbeszéd is?
Vázlat még nincs, de persze ötletek vannak. És nagyon úgy néz ki, hogy a negyedik kötet fogja vinni a pálmát. Minden tekintetben.

Lehet ez még az AVD2-nél is izgalmasabb???
Természetesen. Sokkal-sokkal izgalmasabb lesz, és hosszabb. Legalábbis szerintem.

Kinek a története lesz? A fő-főszereplő Daniel és a párja…? Hogy is van ez?
Igen, Daniel kötete lesz, és annyit még elárulok, hogy több szereplőnek lesz kilátástalan a helyzete. Nem akar megtenni valamit, de muszáj, és ebbe legszívesebben belehalna. Na, többet nem spoilerezek.

Deee... Azt akartam kihúzni belőled, hogy kik lesznek a párok...
Nem fogok árulkodni.

Biiiztos???
Egyébként is, aki kíváncsi, az keresse vissza a családfát, abból mindent ki lehet találni.

Családfa? Fórumon? Én ilyenre nem emlékszem. Mondjuk az én memóriám... Jaj! Jó, akkor ne lőjük le a poént, nehogy valaki hamarabb meg tudjon valamit, mint szeretne...
A történettel, a harmadik résszel kapcsolatban még egy érdekesség felmerül. Még pedig a dalszövegek.
Igen, ez úgy jött, ha már regényt írok, és van benne egy énekes, akkor miért ne írnék neki dalszövegeket. Párat Enikő írt, de a többségét én. Még kb. két számnak kell írnom szöveget, és megvan az albuma. És majd a negyedik kötethez is lesz egy, egy dupla lemezes, vagyis jó sok szám lesz benne.

Ezek szerint abban is lesz egy énekes. Mert Tessa abban már nem lesz főszereplő.
Attól még énekes marad, nem?

De, de akkor is...
Attól még, hogy nem lesz főszereplő, még lehet neki csinálni albumot.

Jól van, nem vitázok ilyesmin. Úgyis megtudom. Egyszer...
Hallottam, emlékszem olyasmire is, hogy dolgoztok/dolgoztál megzenésítésen is. Vagy csak képzeltem?
De. Én megzenésítettem a Remember you-t, meg írtam egy zenét, amihez Enikő írt szöveget, és Enikő is komponált.

És ezeket a nagyközönség is hallhatja majd?
Ha rájövök, hogyan tegyem fel mondjuk a youtube- ra, akkor igen.

Óóó, remélem sikerülni fog! Nagyon kíváncsi vagyok rá!
Ha már a Dinasztiák, akkor Enikő28 nevét is illene megemlíteni. Jó tudom, elfogult vagyok... De Ti jóban vagytok, ugye?
Igen.

Ő a sorozat bétája, a ficblogon is sokat emlegetett Béta néni. Mennyire van befolyása a történet alakulására?
Ha van konkrét ötletem, akkor nincs sok, mert olyankor nem mindig kapja meg, amit akar. De például abban nagyon jó béta, hogy miközben javít, nagyszerű ötleteket ír bele. Egy-két helyen hozzá szokott tűzni mondatokat. Van, amit nem tartok meg, de van, amit igen. Egyébként ötletelni nagyon jól lehet vele, és számtalanszor, amikor személyesen találkozunk, nagyon jó ötletek születnek.

Én is vagyok így, hogy átírok valamit, ami nem illik oda, és visszajavítják. Nem szép dolog!
Én szeretem, amit Enikő csinál.

A hétköznapi kapcsolatotok milyen?
Hát, most nagyon ritkán beszélünk egymással, mert Enikő tanul, de egyébként hetente egyszer általában találkoztunk, míg még mindketten ráértünk.

Ezek szerint az írás során szert tettél egy barátnőre is... Van még ilyen ismeretséged?
Mármint, hogy az íráson keresztül megismerkedtem-e valakivel?

Igen.
Nem, nincs ilyen ismeretségem. Fórumon keresztül már ismerkedtem össze, de a regényírás kapcsán csak Enikővel.

És a fórumra írók közül sem ismersz senkit jobban? Úgy értem, hogy ismerek olyanokat, akik e-maileznek néhány olvasójukkal.
Msn-en szoktam beszélgetni, de személyesen még nem találkoztam velük.

Szoktak kérdezgetni arról, hogy mi várható a következő fejezetekben?
Szoktak, de én sosem árulok el semmit. Belőlem nem lehet kiszedni semmit.

Kis titokzatos...
Még nem beszéltünk az Idő rózsakertjéről. Honnan jött az ötlete?
Egyszerűen csak úgy eszembe jutott. Általában az ötletek mindig csak úgy kipattannak a fejemből.

Jó, akkor máshogy kérdezek. Mi volt az első gondolat, amiből később a történet lett? Vagy melyik főszereplő volt meg először?
Először az volt meg, hogy bemegy az iskolába, és látja szellemként az embereket, és az, hogy a múltba tartozik.

És végül hogy jutottál el oda, hogy a valódi történelemmel vegyítsd?
Mert valahogy azt úgy valósabbnak éreztem.

És fontos volt, hogy valóságos legyen?
Annyira nem, de miután megvoltak a nevek, már tudtam, hogy valóságos lesz.

Tőled szokatlanul elég rövid lett.
És mi a helyzet a legújabb fantasyddal? A Lepidopterával?
Mindenképpen folytatni akarom, de most jött a Vámpírnaplók. De mivel a VN-ből egy héten egy fejezetet akarok írni, így tuti mellette lesz időm másra is.

Akkor három történeten dolgozol egyszerre. De mit lehet tudni a Lepidopteráról?
Anélkül nem tudok sok mindent mondani, hogy ne árulnék el pár dolgot. Ugyebár a modern világ, és a fantasy keveredése, a főszereplő zsaru önkéntelenül is belecsöppen egy háborúba, és erről szól, nem akarok többet elárulni róla. Annyit még - mert az már volt az egyik fejezetben -, hogy két faj van, amit kitaláltam benne; a pillangótündérek, és az éjdémonok.

A tündérek nálad visszatérő vendégek...
Igen, mert nagyon szeretem a fantasy- s témákat.

És akkor az utolsó, amit még nem említettünk, és amiről tudok, azok a verseid. Ha jól tudom Gyűrűk ura ihletésűek. Más verseket is írtál?
Nem, még nem próbálkoztam másmilyennel, de azért szeretnék még írni verseket.

A dalszövegírás olyan jól megy, verset írni mennyivel nehezebb?
Nem olyan nehéz, néha még könnyebb is, mint a regényírás. Egyetlen nehézsége a rímek. Néha nagyon nehéz megtalálni a megfelelőt. De ha megvan, akkor már nagyon könnyen megy.

Van valami mániád?
Hm, gyűjtöm a különböző fajta francia kártyákat. Azt hiszem, most csak ezt tudom mondani. Persze, ha gondolkoznék rajta, még lehet, hogy eszembe jutna valami.

Semmi idegesítő szokás?
Ezt így nehéz megmondani. Erről azokat kellene megkérdezni, akik ismernek. Egyébként biztos van valami.

Hm... Én tudom, hogy idegesítem Anyut, mikor kuccogni kezdek, vagy ha tördelem a kezem. Ilyesmire gondoltam.
Akkor várj egy kicsit, töröm rajta a fejem.

Miután ezzel a kérdéssel nem jutottunk előrébb, mint hogy megkértem Yennát, hogy legyen a következő félévtől a lakótársam, már csak néhány kérdés maradt hátra. Apróságok, amik utolsó pillanatban jutottak eszembe:

Van olyan sorozat vagy film, amit már kismilliószor láttál, de mindig megnézed újra és újra?
Sorozat nem nagyon van. Most a Vámpírnaplók. Film: a klasszikusok: Star Wars, Gyűrűk ura, Narnia, Űrgolyhók, Quo Vadis, és ezen ne tessék nevetni, de Barbie filmek, egyéb rajzfilmek, Hannah Montana, asszem, ennyi.

Ki a kedvenc saját karaktered?
Yenna és a Star Wars-os karakterem. Még nagyon szeretem Tessát.

Tessa hisztis...
Nem hisztis, csak kicsit heves vérmérsékletű.

Hm.... nekem My-Ro szimpibb.
Melyik karakterre hasonlítasz a legjobban?
Milyen szempontból?

Külsőre és belsőre?
Nem is tudom, sosem magamról mintáztam a karaktereket, de talán Yenna. Ő barna hajú, barna szemű.

És személyiségükben?
Nem is tudom, van bennem egy kis Tessa, de talán egy kis My-Ro is. Fogalmam sincs, ezen még sosem gondolkoztam.

Akkor mi a rád jellemző öt legjobb dolog?
Szeretek viccelődni, szeretem szórakozásból piszkálni a másikat, általában vidám vagyok, és ha van valami, akkor azon nevetek, de könnyen fel is tudom magam húzni, és akkor esetleg a hangom is kieresztem, és imádok beszélni.

Ezek a legjobbak? A pozitív tulajdonságaid?
Ezek, amik a legjobban jellemzőek rám.

Elégedett vagy az olvasóid visszajelzéseivel?
Hát, amikor írnak kritikát, akkor elégedett. De amikor mondjuk több mint száz olvasásból kapok hármat, akkor nem igazán vagyok boldog, ja, és az üres kritikáktól a falra mászom.

Van példaképed?
Azt mondhatnám, hogy a főiskolai tanárom az volt, legalábbis akkor. Nagyon szerettem hozzá járni.

Híres írók közül?
Ilyen szempontból csak kedvenc írókat tudok mondani. Például romantikusokat véve Nora Roberts, Julie Garwood, Ward, de ne feledkezzünk meg Tolkienről, és C.S.Lewis- ról sem.

Van valami publikus terved a jövőre nézve?
Ha elég gazdag leszek, akkor kiadatom a könyveimet.

Meg az enyémeket is, akkor már...
De csak akkor, ha gazdag leszek.

Mi az a dolog, ami nélkül nem mész sehová?
A telefon fülhallgatóm, meg mondjuk a Labellóm, meg a szemüvegtörlőm, a körömvágó készletem és zsebkendő.

Nos, ennyi lett volna. Köszönöm a lehetőséget!

Yenna adatlapja a Merengőn: http://www.fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=8047, ahol történeteit olvashatjátok, ez http://www.yennagaleria.gportal.hu/ a háttérképekkel foglalkozó oldala, és végül ez http://www.yennaenci.gportal.hu/ Enikővel közös oldaluk, amire az AV2 szereplőjének, az énekes Tessának írt számok dalszövegeit töltötték fel, és ahova később a javított Valiron Dinasztia is felkerül.
Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=IkF5PZ5gY1M ezen Ő maga játszik. Kate Voegele: Kindly Unspoken: http://www.youtube.com/watch?v=zkqrZ4zoNes és Hannah Montana: Just a girl: http://www.youtube.com/watch?v=sXfquCtv8hs .

IV. - Petrus alias Rocky

Kedves Kíváncsiskodók!
Ismét szeretnék Nektek bemutatni egy lelkes, és tehetséges Írót.
A hölgyemény egy fanfictionökkel foglalkozó oldalon publikált először, majd később egy szeretetre méltó kritikaírója jóvoltából már a blogspoton is a nyilvánosság elé tárta a művét. Sőt, tovább merészkedett a kedves kritikaíróval - aki nem más, mint Vicush – hiszen együtt belevágtak egy közös történet megírásába. Nos, aki eddig nem jött rá, kiről lenne szó, annak nagy örömmel mutatom be, itt az IMS keretein belül Petrust (alias Rocky-t)!
Ez alkalommal Petrusra zúdítottam kérdéseim áradatát, és Ő hősiesen helyt állt. Nekem kedves leányzó, mert az ő története volt a második, amit olvastam a Merengőn, és nem sokkal később, már büszkén elmondhatom, hogy a Bétája szerepében is tetszeleghetek.

Mesélj magadról egy kicsit!
Hát lássuk csak… 17 éves, gimnáziumba járó lányka vagyok, egy eleven öccsel, és egy Beni nevezetű teknősbékával, na meg egy cicával, ami csak képletesen az enyém… de hát mit tehet az ember lánya, ha az anyukája még csak a macskák látványától is rosszul van? Nem sokat, így az „én” cicám a legjobb barátnőmnél, Vicushnál rosszalkodik.
Lételemem a nevetés (bár néhányan visításnak nevezik), a fecsegés, és a tánc. Utóbbi nagy szerelmem, de sajnos 11 év után abba kellett hagynom, az emberek okítására szolgáló intézmény, magyarul a suli miatt. Emellett sok-sok függőségem van… ilyenek például a csoki, a savanyú gumicukor, a fagyi (na ezekből sosem elég), az idézetek (ugyebár a történetem címe is egy idézetből jött), az esőben sétálás, a csillagok bámulása, és a legfontosabbat hagytam a végére, a barátok. Nélkülük nem is lenne élet az élet.

Mi volt az az ok, ami arra ösztönzött, hogy elindulj az írás rögös útján?
Ó hát igazából konkrét ok nem volt. Semmi sem ösztönzött, egyszer csak kitaláltam, hogy én írni akarok, és aztán hozzáfogtam. De az ötlet onnan jött, hogy két sulis barátnőm folyton beszélt egy Merengő nevű oldalról. Mondanom sem kell, fogalmam sem volt mi az, és hát valljuk be, nem is nagyon érdekelt. Aztán időről-időre egyre fanatikusabbak lettek, elkezdtek írni, folyton a könyvtárba futkostak kritikákat nézni, és már engem is kezdett érdekelni a dolog, úgyhogy én is mentem velük, és hát belecsöppentem ebbe a világba, ami azóta nem ereszt.

Mióta írsz?
Tavaly nyár óta. Emlékszem, még suli időben, május környékén kezdtem neki, a legnagyobb TITOKBAN. Először csak a magam szórakoztatására irkáltam (mindig szerettem történeteket kitalálni, de papírra sosem vetettem az ötleteimet), aztán jött egy kósza ötlet, kitaláltam az álnevemet (mert ugyebár nem akartam, hogy valaki tudomást szerezzen az újdonsült szenvedélyemről) aztán szerencsét próbáltam, és valamikor júniusban publikáltam is Merengőn.


Honnan/Miből merítesz ötleteket?
Hm… hát ötleteket nagyrészt a Való Életből merítek. Szerintem ez mindenkinél alap dolog, hisz’ azokat az eseményeket tudod a legjobban átérezni, amik veled is megtörténtek már, szóval ez velem sincs máshogy. De igazából bárhonnan… volt már olyan, hogy megnéztem egy filmet, és onnan jött az ihlet, máskor meg elmegyek egy kirakat előtt, vagy csak szimplán a buszon zenét hallgatva jutnak eszembe az elvetemültebbnél-elvetemültebb ötletek. Egy kép, egy zene, egy családi bevásárlás, egy buli élmény, bármi be tudja indítani a fantáziámat.

Van aki/ami segít elindulni a fejezetek megírásában?
Ó hát persze, ahogy telt múlt az idő, azért az én lelkesedésem is volt, mikor alábbhagyott, és ilyenkor aztán szükségem volt az ösztönzésre. Na ilyenkor jön a képbe a legjobb barátnő, azaz Vicush, aki nem hagyja, hogy ellustuljak, és folyton noszogat, szóval egyértelműen ő az, aki segít nekem „elindulni” a fejezetek megírásában. Sőt még ötleteket is add, úgyhogy igazi kis személyi tanácsadó lett az idők folyamán.

Vannak olyan személyek, aki segítenek a történeteid során?
Igen, persze, többen is a segítségemre vannak/voltak. Mert hát minden kritikaíróm mondhatni egyfajta segítséget nyújt, mert leírják, hogy mi tetszett nekik, vagy esetleg mit kéne beleírnom még a történetbe, úgyhogy egyértelműen nagy segítség ez nekem. Viszont ha meg kéne neveznem embereket, akkor három személyt említenék meg. Az első, aki szárnybontogató koromban felkarolt már, Maya Silver. Ő volt az első bétám, és nagyon sokat segített, ugyanis elmagyarázta, hogy mi hogy működik az oldalon, hogy milyen formai követelmények vannak, és persze bíztatott, ami már akkor is sokat jelentett. Aztán az egyetem mellett már nem tudta vállalni a bétázást, és mikor már végképp feladtam a keresgélést a bétapiacon, akkor jöttél Te, Baree, és mentetted meg a helyzetet. A mai napig is nagy segítség, hogy valaki átnézi a fejezeteimet mielőtt felkerülnek, úgyhogy ezer hálával és köszönettel tartozom Neked, amiért megkönnyíted a dolgomat. A harmadik ember pedig Vicush, aki tényleg a legösztönzőbb ember számomra, mert képes rávenni azokra a dolgokra (néha az írás is ebbe a kategóriába tartozik), amiket lusta vagyok megcsinálni, holott a legnagyobb örömömet lelem bennük. És már-már úgy szereti a történetet, ahogy én, és hiába vagyunk legjobb barátnők, mindig a legnagyobb őszinteséggel mondja el a véleményét egy-egy fejezetről (meg persze más dolgokról is).

Van példaképed? Akár az írás területén, akár a mindennapokban.
Hát az írás területén úgy kimondottan példaképem nincs. Nagyon szeretem Lily Marisson, és floraliss HP-s történeteit (ők nem Merengőn publikáltak a kedvenc sztorijaimmal), na meg persze Lana Swan ficeit, bár az ő világába még csak nemrég csöppentem bele, azonban máris magával ragadott. A való életben pedig… a nagyimat találom példaértékűnek, mert nagyon életvidám, állandóan nevet, és a szeretetével képes mindenkit elárasztani. A másik pedig Vicush. Biztos fura, hogy a legjobb barátnőm egyben a példaképem is, de ő tényleg az nekem. Sok mindenre megtanított már, például, hogy mi is az az Igaz barátság, mikor feltétel nélkül bízol egy emberben, és mikor a legbensőbb érzéseidet is képes vagy neki elmondani. Nagyon szoros kapcsolat van köztünk, épp csak a vérszerinti rokonság nem adatott meg, de így is testvéremként szeretem.

Mesélj kicsit a történeted/történeteidről.
Ohó, a szívem csücskei. Na akkor kezdjük az elején… az első próbálkozásom, ami a másik legnagyobb szerelmemmé nőtte ki magát az idők folyamán, az az „Álmodj, mintha örökké élnél, élj úgy, mintha ma meghalnál” című történetem. Korántsem tökéletes mű, mégsem hazudok, ha azt mondom, hogy a legnagyobb szeretettel készült minden egyes fejezet. Egy valós élmény/csalódás indította el, és ez lett belőle. Hát álmomban sem gondoltam volna, az biztos…
A másik pedig Vicushal közös művűnk a ”Mi mesénk sosem ér véget” című sztori, ami még elég kezdetleges (mert csak a prológus és egy fejezet van feltöltve), de persze ezt is nagyon szeretem, meg amúgy is… vele még szórakoztatóbb az írás.

Az írásaidból melyik az a karakter, amelyik leginkább a szívedhez nőt?
( Álmodjról… van szó) Hát, ha ezt a kérdést pár hónappal ezelőtt feltette volna nekem valaki, akkor egyértelműen rávágom, hogy Sophie. És persze ő is az örök kedvenc számomra, a történet főszereplője, de olykor-olykor az olvasóim Dan&Lizzy imádata kezd elbizonytalanítani. De persze minden szereplőmet szeretem, már-már túlzottan is a szívemhez nőttek. A legújabb „kedvenc” például Hannah, benne minden agresszivitásomat kiélhetem, és igaz, még csak most bukkant fel a színen, de már nagy terveim vannak vele.

Mik azok a tulajdonságok, amikben hasonlítotok?
Na akkor maradjunk Sophnál… ugyanolyan makacs, önfejű, és akaratos, ahogy én is. De sokszor egyfajta védekező mechanizmusként jelennek meg nála ezek a tulajdonságok. Lehet, hogy sokaknak nem is tűnt fel, mert nem gondolták tovább a sorok adta gondolatokat (na meg sejtelmesen volt megfogalmazva a történet elején), de Sophie-t nagyon sok csalódás érte már az életben, és ő is, ahogy én is, mindig lábra tudott állni, és szerintem ez becsülendő dolog.

Mennyire merítesz a hétköznapokból és mennyire hagyatkozol a fantáziádra írás közben?
Hát szerintem mondhatom, hogy a mindennapok tevékenysége az én ihletadóm. Nagyon sok olyan dolog történik velem nap, mint nap, amit úgymond ki kell írnom magamból, és hát engedek a vágynak. A fantázia pedig vágyaim netovábbját mutatja meg, az álmaimat, és persze ez is helyet kap benne.

Tudnál mondani egy kellemes és egy kellemetlen dolgot, amit az írás során tapasztaltál meg?
Fúú hát kellemes ezernyi van. Minden egyes kritika, és minden egyes barát, akit a Merengő adott nekem, - mert hát az én legjobb barátnőmet is a Merinek köszönhetem -, csupa-csupa pozitív élményt és tapasztalatot adott nekem. Na és kellemetlen? Hát még „pályafutásom” elején kaptam egy negatív kritikát, és akkor még nagyon nem tudtam kezelni ezt a dolgot, túlzottan is a lelkemre vettem, azt hiszem, de így visszagondolva, már ezt sem élem meg kellemetlen dolognak.

Gondoltál már arra, hogy abbahagyod?
Nem, ezt egyértelműen kijelenthetem. Vagyis, ha jobban belegondolok, egyszer fordult meg a fejemben, személyes ok miatt, de aztán egy éjszakáig tartott ez a kusza gondolat, és aztán el is felejtettem. Mert ugyan volt már olyan, hogy egy kicsit ellustultam, és olyankor ritkábban töltöttem fel a fejezeteket, de végleges abbahagyni nem tudnám (pedig sajnos egyszer eljön majd az az idő, mikor ki kell biggyesztenem a The End „feliratot”).

Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóidtól?
Csupa-csupa pozitív véleményt kapok (szerintem az a két-három „negatív” kritika igazán elhanyagolható a sok jó mellett), és ez ad erőt a folytatáshoz, hogy van, akiknek tetszik, amit csinálok.

Vannak olyan személy(ek), akikkel az internetnek/írásodnak köszönhetően ismertél meg ? Hogy ismerkedtetek meg?
Ó igen, rengeteg olyan ember van, akit az írás, vagy épp a fórumozás során ismertem meg… két kezemen sem tudom őket megszámolni , annyian vannak. Viszont akit kiemelnék, mert annyira különleges, az (mindenki nagy meglepetésére) Vicush.
És hogy, hogy is ismerkedtünk meg mi?
Hát először csak úgy ismertem, mint az egyik olvasómat (azért elég durva, hogy máig emlékszem, arra a pillanatra, mikor az első kritit kaptam tőle^^), de már ismeretlenül is nagyon kedvesnek tűnt, és persze rettentő érdeklődő volt. Aztán időről-időre egyre jobban imádtam a kritikáit,- meg persze őt is azokon keresztül -, ugyanis egyre hosszabbakat írt nekem, és hajthatatlanul, minden fejezethez kaptam tőle a vélemények sorozatát (azok voltak a Vicush-féle litániák), amikbe akarva és akaratlanul is belekerült egy-egy személyes hozzáfűznivaló, amiből kiderült, hogy rengeteg közös tulajdonságunk van. És aztán november 27-én*kicsit sem fanatikus, hogy napra pontosan tudja a dátumot* jött az e-mail, hogy ha szeretném, akkor vegyem fel msn-re, mert szerinte, idézem: „jól el tudnánk dumálgatni” Hát az nem kifejezés! Onnantól fogva nem volt megállj nekünk, minden szabad percünket egymással való beszélgetéssel töltöttük el, és rájöttünk, hogy van egyfajta kapocs köztünk, ami mára már olyan erőssé vált, hogy azt senki és semmi nem tudja elszakítani az égvilágon.

Tudnál magadról öt pozitív, illetve öt negatív jelzőt mondani?
Persze!
Pozitív: életvidám, optimista, álmodozós, cserfes szájú, barátságos,
Negatív: rettentő makacs, önfejű, féltékeny, olykor agresszív (de azért nem kell félni), és lusta

Hatott-e rád vagy az írásodra, más író vagy valaki műve?
Akárhogy gondolkodok, nemleges választ kell adnom. És talán nem is szeretném, hogy hasson. Mármint ez az én történetem, és külön választom a többitől. Szerintem attól „különleges” hogy az általam átélt érzelmeket tartalmazza, és ha más mű vagy író által átélt események hatnának rám, az már más lenne. Na, ez elég kusza lett, de remélem, hogy azért érthető.

Mik a terveid a jövőben?
Az írással kapcsolatosan, vagy a magánéletben? Mert ha az előbbit nézzük, akkor természetesen szeretnék még jó sok izgalmas fejezetet írni, meg nagy álmom, hogy egyszer könyvben is megjelenjen az irományom. Nem kiadatni akarom (,mert ahhoz koránt sem elég profi) csak egy példányt szeretnék, amit kirakhatok a könyvespolcomra, és amiről mindig eszembe jut az életem egy kis fejezete,és hogy valami maradandót alkottam. A magánéletben pedig… jövőre végzős leszek, kéne egy jó kis érettségi, meg persze jogsi, utána pedig Vicushal közös fősuli, és persze albérlet, - bár attól tartok, nekünk a nap 24 órája sem lenne elég -, de ez lenne a legfőbb álmom. Remélem, hogy összejön.

Van(nak) olyan személy/személyek, akiknek bármiért köszönetet mondanál?
Ó hát persze. Ugyan sok lenne mindenkit felsorolni, hiszen mindazok ide tartoznak, akik valaha akár két szavas, akár több oldalas kritikákat írtak nekem. De persze külön köszönet neked Baree, amiért rendületlenül javítod a fejezeteimet, és még kritikát is hagysz magad után. Ezt nem mindenki tenné meg. És végezetül nem másnak, mint Vicushnak tartozom hálával, aki tartja bennem a lelket, és Mindenben támogat, mind a magánélet, mind az írás terén.


Játszunk egy kicsit, így a végén…
Mondok egy szót, és Te mondasz egy másikat, ami eszedbe jut. Rendben?
Persze.

Iskola.
Tanulás.

Barát.
Vicush.

Család.
Támogatás.

Kiskedvenc.
Teknőc Benő.

Könyv.
Éjjeli bagolykodás.

Film.
P.S.I Love you.

Mese. :P
Tarzan.

Zene.
Nickelback.

Ital.
Whiskycola.

Étel.
Palacsinta. *nyam*

Időjárás.
Esős.

És egy ráadáskérdés;
Milyen lenne és hol a számodra tökéletes nap?
Óhaa. Hát mondjuk tuti, hogy Vicushnak mindenképp velem kéne lennie, mert csak úgy lenne tökéletes az a nap. A helyszín, pedig legyen a tavunk. :P

Köszönöm szépen a válaszaidat!
Petrus zenei ajánlata; Nickelback – Gotta be somebody
http://www.youtube.com/watch?v=Q0VRj2uw9L0/

Petrus - „Álmodj, mintha örökké élnél, élj úgy, mintha ma meghalnál”
http://petrusvicush.blogspot.com/

Petrus & Vicush közös története – Mi mesénk sosem ér véget
http://mimesenk-petrusvicush.blogspot.com/

III. - Nilla

Kedves Érdeklődök!
Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy pár kérdés által bemutassak nektek egy igazán tehetséges írót. De hagyjuk is az én bevezetőmet, és térjünk rá a lényegre, a kérdéseim tűzkeresztjében álló Nillára.

Kérlek, mesélj magadról egy kicsit-mindent, amit el szeretnél mondani a nagyvilágnak -, ami eszedbe jut.
Nos, igazából szerintem, hogy valaki engem megismerjen, nem elég néhány mondat... Én összetett személyiség vagyok, és nagyon sok arcom van. De akkor egy kicsit magamról... Imádok beszélni, beszélni és beszélni, jah, és nevetni, és nevetve beszélni... És mindenem a zene, konkrétan semmire sem vagyok képes nélküle... Nos, sosem megyek át a zebrán, mindig előtte vágtatok át az úton... Vonattal járok suliba, és imádom nézni a sínek váltóit, amikor a vonat átmegy rajtuk... Továbbá, ha egy papírzsepi van a zsebemben, kényszert érzek rá, hogy tépkedni kezdjem...



Akkor kalandozunk az írás felé,... Minek a hatására és mióta írsz? Honnan jött ez a "kényszer" az írásra?
Uhh, ez egy nehéz kérdés. Tulajdonképpen, évek óta csinálom már ezt... Mármint nem az írást, hanem csak azt, hogy mindenféle történeteket találok ki magamban, és ezeket a szálakat úgy bonyolítom, ahogyan csak lehet... És innen jött, hogy elkezdtem ezeket leírni... Azt hiszem, három-négy éve lehetett, amikor az első storymat leírtam, és azóta, nincs megállás!
Minek a hatására? Ezt csak akkor mondom el, ha nem nézel komplett őrültnek!
Dehogy,...halljuk!!
Öhm... Volt akkoriban egy nagyon-nagyon menő tinifilm, amiért mindenki odavolt... És ez alól én sem voltam kivétel. Nos, az egyik főszereplő srác nagyon megmozgatta a fantáziámat, és elmerengtem azon, mi lenne, ha... És most idáig jutottam.
Hűha,...hát erre nem gondoltam.
Valahogy sejtettem.

Akkor mesélsz nekem/nekünk a mostani történeteidről? Tudom, hogy sok van,... Az érdekelne, hogy mi az, ami miatt épp ezt a témát, szereplőket választottad?
Hú... Nos, publikálva jelenleg három saját blogom van, plusz a Megelevenedett Tündérmese [MT] és az IKAIT. Ebből a három blogból kettőn fut ugye történet, a harmadikon még nem... Az MT meg MT... Nem titok, van egy Twilight történetem... Hát, nagyon szeretem a kötetet magát, és kíváncsi voltam, vajon mire lennék én képes a témakörben? És ez lett belőle.
A másik blogom, a VL [Valószínűtlen Lehetséges] Hú, a téma? Az úgy jött, hogy ültem én is a Google előtt, és jobbnál-jobb képeket találtam bizonyos színészekről, és akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy én is írhatnék egy olyan történetet, amiben ők a főszereplők. És így jutottam el idáig. A szereplők pedig... Szerintem, mindegyik karakterem valamelyik személyiségem... Próbáltam egy-két főbb jellegzetességet kiragadna a tulajdonságaim közül, és olyanokra formáltam őket is. Az MT meg... Hű, ez egy bonyolultabb történet. Ezt ugye Melodyval együtt írjuk, és ennek a dolognak a fő gondolatát Ő találta ki... A két magyar lány a nagyvárosban dolgot... És minden jött magától... Hát, azt hiszem, itt a szereplők, karakterek pedig magától értetődőek.

Ha már így megemlítetted, hogy minden szereplőben benne vagy Te is,...akkor rákérdeznék, hogy de úgy igazából melyik szereplőd az, amelyikre azt mondanád, hogy "Igen, ez vagyok én"?
Hűha... Ez egy nehéz kérdés. Most majdnem rávágtam, hogy mindegyik én vagyok! De értem, hogy nem erre gondoltál... Nos, azt hiszem, ha mondanom kellene valakit, akkor Millit mondanám. [Twilight - Ahogy én látom; Millicent Alston]

Miért pont ő? Mik azok a tulajdonságok, amikben hasonlítotok?
Milli nagyon makacs, ahogyan jómagam is. Amikor megalkottam az ő karakterét, egy olyan személyiségtípust szerettem volna elérni, ami egy picit különlegesebb az átlagtól. Ő más szemmel látja a világot, mint mások. Éldegél a kis világában, ahol teljesen jó neki, nem zavarja őt senki sem. Mondhatjuk, egy álomvilágot épített maga köré. És ilyen vagyok én is. Szeretek elvonatkoztatni a valóságtól, és nagyokat gondolni. Ez az, amiben igazán hasonlítunk.

Honnan kapod az ötleteket az íráshoz? Van olyan jelenet a történeteidben, amiknek valóság alapja is van, esetleg veled is megtörtént?
Vártam ezt a kérdést... És igen, a történéseknek elég nagy a valóságalapjuk. Hiszen a legjobb ötleteket, azt hiszem, a valós életből kapjuk. Így vagyok ezzel én is. De természetesen, ez a dolgoknak nagy része, csak az én fejemből pattant ki...

Tudnál esetleg példát mondani?!
Persze! Amikor például az egyik főszereplőm elvágódott a padlón a reggeli nagy rohanásban... Vagy amikor a kishúga hisztizett vele a játszótér közepén ^^ Esetleg, amikor elmentek vásárolni, és mindenféle hülyeségeket összeszedtek neki, amire egyáltalán nem volt szüksége... És a kedvenc ilyen jelenetek, a veszekedések, a konfliktusok. Ilyenből elég sok történt meg velem is.

Tudnál mondani egy kellemes, kellemetlen (vagy akár mindkettőre egy példát) élményt, ami a bloggal/blogírással kapcsolatos?
Kellemes? Hűha, szinte csak olyan van! Ha nem is közvetlenül a blogírásnak, de a ficírásnak köszönhetően megismertem egy nagyon-nagyon jó barátot, akiben - szerintem nem túlzás ezt állítani -, "önmagamra leltem." Azt hiszem, ez a legjobb az egészben. És kellemetlen? Hát, amikor olyan megjegyzéseket tesznek a barátaimra és rám, amelyeket nem érdemlünk meg. Csupán az őszinteségünk miatt.



Igen, ez lett volna a következő kérdésem, hogy említetted Melodyval közös írásotokat. Hogyan ismerkedtetek meg? Mert gondolom, rá gondoltál,...
Naná, hogy rá! Az első írásom a Merengő nevű oldalra került fel, ott publikáltam először. És akkor egyszer, kaptam egy kritikát egy nagyon-nagyon kedves lánytól, aki Melody0529 néven volt regisztrálva. Emlékszem, azért "jegyeztem meg" magamnak, mert mindig hosszú véleményt írt, és azt is elmondta, mi jó, és mi nem. És ezek a kritikák egyre csak gyarapodtak, és mi ismeretlenül is imádtuk egymás kérdéseit-válaszait. Állítom, hogy rengeteg mindent megtudtam róla csupán a kritikákból. Például, hogy a Ki mit tudon? Alexz Johnson - Skin című számával indult, hogy hatalmasat buliztak, amikor a hugicája tizennyolc éves lett, hogy elromlott a laptopja, és fájt a háta... Aztán egyszer úgy döntöttem, hogy felveszem ezt a lányt msn-re... És már az első napon hajnali háromig beszélgettünk, és ez egyre csak folytatódott... Azóta - nem túlzás állítanom - minden nap ez megy.

Igen, azt hiszem Melodyt nevezhetjük a hosszúkritikák királynőjének. Vannak esetleg mások is, akikkel az írás kapcsán ismerkedtél meg?
Ó, hogyne! Sokan! Megismerkedtem egy csodás lánnyal akkor, amikor egy hétig itthon ültem, mert megfáztam a téli hidegben. Emlékszem, sokat nevettünk a mézes negrón, amit egyikünk sem szeret... [Van tipped, ki lehetett az? ] Továbbá ott van még nekem Evelyn, akivel szintén nagyon jóban lettünk, és Gicus is, akit nagyon-nagyon megszerettem. Emellett persze, még sok-sok embert ismertem meg. És ez csodás érzés!

Ohh,....hát tippem az van,… a mézes negró a párna alá való,...
Van esetleg példaképed? Akár az írás terén, akár magánéletben, akire valamiért felnézel?
Negró a párna alá!
Huh... Írás terén... Szeretném, ha olyan szuper humoros dolgokat tudnák kitalálni, mint Melody! Neki nagyon jó humora van, és ez az MT-ben meg is nyilvánul...
Magánéletben pedig... Anyukám testvére... Borzasztó problémás élete volt, sokat betegeskedett, és mindig felállt a padlóról, nem hagyta, hogy bármi legyőzze őt. Szeretnék egyszer olyan erős és bátor lenni, mint Ő.

Ha már így megemlítetted, hogy Melodynak nagyon jó a humora,... Szerinted van valami jellegzetesség az írásaidban?
Hűha... Na ez eddig a legnehezebb kérdés... Ezt én nem tudom megítélni, de pár nappal ezelőtt egy hozzám nagyon közel álló személy azt mondta, hogy bizony az én írásomban is vannak jellegzetességek. Állítólag, van benne némi irónia, némi cinizmus, de mégis komoly... Ezt én nem tudom megítélni.
Óh, vagy mégis!
Szerintem, nálam nagyon jellegzetesek a szomorú, melankolikus, nem túl vidám jellemzők, vonások... Ez mindegyik történetemben így van. Én egyszerűen képtelen vagyok fluffot írni, amiben minden szép és jó. Nekem ez kell, ez vagyok én.
És ez így is van jól szerintem,....
Köszönöm.

Gondoltál már arra, hogy valamelyik történetedet abba hagyod? Ha igen, volt az oka?
Nem, erre nem gondoltam. Szerintem nincs annál borzasztóbb dolog, amikor egy író elkezd egy történetet, és azt nem fejezi be... Én is sok történetet írok egyszerre, ám mégsem merült fel bennem a befejezés gondolata... Amit elkezdtem, azt be is fejezem, ez így tiszta. És szeretek visszatekinteni az elmúlt dolgokra, hogy "Na igen, ezt nekem sikerült megcsinálnom."

Szóval, szereted elérni a céljaidat. Magánéletben is?
Igen, szeretem. Az élet így kerek és teljes. Mit érnék el azzal, ha nem fejeznék be semmit? Hol marad a kitartás, az akarat, és az a mámorító érzés, hogy elértem valamit. Legyen szó akármiről.

Szép gondolatok. Most is van esetleg célod, amit szeretnél véghezvinni? Egy álmod?
Igen, van ám. És bármily meglepő is lenne, Melodyhoz köthető.

Mesélnél róla?
Igen, és reméljük, nem öl meg érte. Nos, szóval... Néhány év múlva, amikor már vége a sulinak [Yeah] szeretnénk kimenni Angliába, együtt. Nagy tervek, ezt mi is tudjuk.
De nem lehetetlen, manapság sokan költöznek ki.
Nem, tényleg nem lehetetlen, ebben bízunk mi is.

Esetleg van valami nagy terved az írással kapcsolatban?
Igen, van ám. Egyszer majd, [ha meglesz a saját ötletem, és kellően ügyes leszek hozzá] szeretnék kiadatni egy saját könyvet. De ez tényleg egy nagyon nagy terv, egy kis szárnybontogatótól.

Azért, én nem neveznélek szárnybontogatónak, és szerintem többen is osztják a véleményem. A blogjaid látogatottsága és a kritikaíróid száma se ezt mutatja,....
Mit gondolsz az olvasóid visszajelzéséről?
Ó! Köszönöm szépen, de én nem vagyok megelégedve magammal. Nos, az olvasóim. Nagyon sokkal tartozom nekik. Állítom, nem lennék ott, ahol most, ha ők nincsenek mellettem... Eddig átlagban csak pozitív visszajelzéseket kaptam, és ennek nagyon örülök! Amíg van egy ember a földön, aki olvas, és boldoggá teszem azzal, ha írok; akkor a munkám már érdemes volt. Szóval, köszönettel tartozom nekik. Mint minden írónak, nekem is ők a legfontosabbak, hiszen magamon kívül, nekik írok.

Hatott-e Rád/írásodra ösztönzőleg más bloggeres, vagy akár merengős író?
Hmm... Igen, mindenféleképpen. Gicus munkája nagy hatással volt rám, Ő volt az első ficíró, akitől olvastam. Továbbá, [meglepő mondanivaló lesz] de Melody munkája is nagyra értékelendő. Van néhány novellája, amelyek nagy hatással voltak rám. Kétségtelen, nagyon jól elkapja az érzelmeket.

Van olyan dolog/személy aki segít az írásban?
Van, bizony! Sokat segít nekem Melody, és Griffnixi. Ha nincs ihletem, akkor ők mindig mondanak valami kiindulópontot, amiből kezdhetek valamit. Tényleg, mindig mellettem állnak, minden hisztis pillanatomban! És természetesen a húgom - Szandi. Ő még nagyon nagy segítség a nehéz időkben.

Szóval mondhatjuk, hogy sokan támogatnak a háttérből.
Igen, elég sokan. Egyedül nem kizárt, hogy nem menne.

Beszéltünk a regényeidről, de van/vannak más műfajok is, amikben alkotsz?
Őő... Mire gondolsz? Van nem Twilight/híres emberes történetem is...
Hát például, a novelláidra.
Ó, igen, azok! Azokat imádom Egyszerűen imádok egyperceseket, szösszeneteket, rövid gondolatos írásokat írni... Az olyan... más. Rengeteg van abból is, ugyanúgy, mint komolyabb, hosszabb írásokból. De a drámai, szomorú hangulat ezekre is ugyanúgy jellemző.

Mondanál magadról tíz jelzőt? Pozitívokat, negatívakat egyaránt.
Naná! Szentimentalista, makacs, féltékeny, barátságos, néha visszahúzódó, őszinte, zeneimádó [ez tulajdonság? xD] néha félénk, lusta, és kötekedő is ^^

Lenne/Lennének olyan személyek, akiknek köszönetet mondanál valamiért?
Ó, igen. Mindenkinek, aki akár egy sort is olvasott tőlem, és ezzel megtisztelt engem. Továbbá kiemelnék néhány személyt, de okot nem mondok, miért. Tudják ők, hogy mi is a miértje... Melody, Griffnixi, Evelyn, Szandi, Gicus... És még sokan mások.

Rendben,...akkor mit szólnál a végére egy kis játékhoz, mint Melodynál,...?! Kérdezek valamit, és te rád vonatkozólag válaszolsz.
Okéés! Ez jól hangzik.

Akkor lássuk,
… ilyen állat lennél?
Huhh... Tuti, hogy valami nagytestű macska... Mondjuk puma.

...szín?
Fehér

...étel?
Brassói

...ital?
Tea

....könyv?
Sarah Dessen - Tökéltes, vagy pedig Meg Rosoff - Majd újra lesz nyár...

...film?
Interjú a vámpírral, vagy Trópusi Vihar

...gyümölcs?
Hmm... Eper és banán

...fagyi?
Citrom és vanília... Így együtt ^^


Nos, hát szerintem ennyi lenne,...a kérdezz-felelekből. Köszönöm a válaszaidat. Lenne még esetleg, amit elmondanál?
Én köszönöm, hogy alkalmat kaphattam arra, hogy ezeket elmondjam! És, azt hiszem... nem. Vagyis, nem tudom Nevessetek sokat, és semmit se tegyetek zene nélkül! Az élet alap dolgai ezek... [Értelmes volt? xD]



Nilla zenei ajánlata: http://www.youtube.com/watch?v=HDl3iUo__dY//


Nilla saját blogjai...
http://valoszinutlen.blogspot.com//
http://millicentalston.blogspot.com//
http://nilla-angyalai.blogspot.com//

...és amikben Nilla közre játszik:
http://nillody.blogspot.com//
http://ikait.blogspot.com//
http://nixi-nilla.blogspot.com//

II. - Melody

Második kérdezettemet akkor ismertem meg, mikor bepofátlankodtam az IKAIT chatjébe. Ennek nincs sok ideje, mégis azt kell mondanom, hogy csak olyan dolgokat tudtam meg Melodyról, amiktől egyre szimpatikusabbá vált.
Optimizmusa, jókedve, szeretete, és – természetesen – írásai is magával ragadóak. Munkája a blogokon elismerésre méltó.




Szóval, mondj magadról néhány dolgot, kérlek! Bármit, ami eszedbe jut.
Hmm... Ugyebár most töltöttem be a duplaX-et. Elméletileg most már nagyon felnőtt vagyok. Legalábbis életkorilag, viszont tudom magamról, és szerintem a környezetem is tudja, hogy sosem fogok felnőni teljesen.
Épp most vagyok a vizsgaidőszakom közepén. Az írásbelim már megvolt, ha ez sikerül, akkor mehetek szóbelizni. És ha az is sikerül, akkor már hivatalosan is banki szakügyintéző leszek. Mármint lesz róla egy csini kis papírom. Utána pedig irány a fősuli.
Hm, mást még. Drága húgommal, meg anyukámmal élek együtt, szóval ez csajlakás. Azt hiszem, azért ez elég sok mindent elárul. Kábé olyan mindent szabad, de semmit se muszáj...

Akkor – saját tapasztalatból erre következtetek – nálatok is mindig nagy a pörgés... Sok mindennel elfoglalod magad?
Oh, igen, ez pont így helyes. Például szoktunk sütni-főzni egyedül, vagy többen egyszerre, meséket nézünk anyuval – igen, mind a hárman oda vagyunk a mesékért –, vagy csak vagyunk. Olyankor tesóm elfekszik olvasni, én meg bűvölöm a laptopom. Hm, mostanában ilyen egyre többször van.

Hogy a laptopoddal foglalkozol?
Igen. Nem is kicsit. Túl jól elvagyok a világhálón. Facebook, msn, blogger... Van itt minden.

Pont azt akartam kérdezni, hogy mi az a három oldal, amit leggyakrabban látogatsz...
Haha. Hát, akkor megelőztelek. De ha konkrét oldal kell, akkor:
Facebook – ahol nagyjából minden ébren töltött percemben fent vagyok –, Freemail – amit kábé félóránként frissítek –, plusz a blogoldalak, amik közül nem emelnék ki egyet sem, mert össze-vissza ugrabugrálok közöttük.

Van még más kedvelt időtöltésed, hobbid is?
Hogyne. Imádok olvasni, sokak örömére vagy épp bánatára énekelni is, plusz ezzel fellépni. Az nagyon jó érzés. Ja, és továbbá nagyon szeretek fotózni is. Ezek talán a legfőbbek.

És, ezektől hogy jutottál el az íráshoz?
Hát, igen. Ez egy nagyon érdekes szituáció, vagy inkább szituációk együttese volt.

Halljuk!
Azt tudni kell rólam, hogy mindig is szerettem irodalom órákra fogalmazásokat írni, és többnyire olyanokat, ahol szabadjára engedhettem a fantáziámat. És ezek többnyire a tanáraimnak is tetszettek. Mindig úgy gondoltam, hogy milyen jó lenne, egyszer írni, de olvasva a „nagyok” könyveit – gondolok itt például a Harry Potterre –, úgy gondoltam, ehhez én kevés vagyok, és mindig is az maradok. Úgyhogy jó sokáig maradtam csak az iskolai fogalmazásoknál, és az olvasásnál. Addig, amíg egy szívemnek kedves leányzó bele nem csöppent az életembe.
Ja, azt tudni kell, hogy Merengőn is gyakran megfordultam, ott is sokat olvastam. Egy nap, csak úgy kattintgattam a frissek között, és rátaláltam ennek a bizonyos leányzónak a művére. Elsőre imádtam. Aztán rendületlenül írtam neki a kommenteket, és egy nap azt vettem észre, hogy ez a leányzó felvett msn-re. És ez a bizonyos leányzó volt Nilla. Ő volt az, aki – nem rávett, nem ez a jó szó –, hanem aki elindított azon az úton, hogy rájöjjek, talán én is érek annyit, hogy nyugodtan a világ elé tárjam fantáziám gyümölcseit.
Először csak egy közös művön dolgoztam vele együtt, amit még ma is írunk. Ez a Megelevenedett Tündérmese. Később pedig belekezdtem az első saját írásomba, a Te Vagy A Zenémbe, majd megnyitottam a második blogomat is, a Fellegek Felettet. És teljesen, még a mai napig is teljesen lenyűgöz és meglep, hogy igenis van, aki ezeket olvassa, és tetszik nekik.
Szóval igazából Nillának köszönhető, hogy én „író” lettem. Amitől – azért valljuk be –, elég messze vagyok, de azért próbálkozok. Azt hiszem, „röviden” ennyi a történet.

Ezek szerint elmondhatjuk, hogy a neten nem csak az írásra találtál rá, hanem egy barátra is?
Úgy bizony, egy nagyon jó barátra. Bár botorság lenne azt állítanom, hogy ő lett az egyetlen internetes, úgymond blogger-barátom, de igen. Ő az, akit talán még a többi nagyon jó közül is extrán kiemelnék.

Kiket ismertél még meg? És kiknek olvasod a blogjait is?
Nos, ezekre a kérdésekre, ha konkrétan akarnék válaszolni, akkor az körülbelül felérne egy kisebb listával, durván száz névvel. * he-he-he* És nem viccelek. De a legfőbbek Daniela, aki az én drága fogadott kishúgom, az általatok schmetterling néven ismert Pillém, akivel szintén nagyon durván egy húron pendülünk, és nem hagynám ki a sorból Evelynt sem, akit szintén nagyon megszerettem. Ők talán, hogy úgy mondjam a „belső kör”. *hú, tiszta Voldemort* De többen is vannak, vagytok, akiket szeretek. Őket el se kezdem felsorolni, mert tényleg többükkel is nagyon jó viszonyt ápolok.

És ha már blog, akkor valami kellemetlen élmény ezzel kapcsolatban?
Hmm. Azt nem szeretem, amikor valaki csak azért ír rám, vesz fel msn-re, stb., hogy reklámozza magát. Ugyanez, amikor a chatbe írják, hogy „Léccii, nézz be, és komizz”. Plusz személy szerint engem az is zavar, amikor egy blog tele van helyesírási hibával. Jó, ha személyes blog, a mindennapi életedről, akkor oké, nem gáz. Az nekem is „igénytelenebb”, mert például nem nagyon szeretek ékezetekkel írni, de azért odafigyelek. De ha már történetet töltesz fel, és társz a világ elé, akkor arra figyeljen már oda az illető. Ha mást nem, kerítsen egy bétát, mert szörnyű úgy olvasni, ha bogarászni kell a mondatokat.

Innen jön akkor az IKAIT, hogy zavart a rossz helyesírás. De hogy is zajlott ez az egész folyamat?
Nos, az IKAIT – bármennyire is tagadja – inkább Nilla érdeme. Pontosabban az utolsó gondolat a létrehozásáról tőle származik. Már előtte is, egyikőnk sem csípte, amikor igénytelen egy blog helyesírása, és ez az – egyébként lehet, hogy tök jó – történet rovására megy, és ezért született meg végső soron az IKAIT.

Azért ez, gondolom, hosszú folyamat volt, és nem egy pillanat alatt döntöttétek el, hogy belevágtok. Mióta is működik az oldal?
Nos, az IKAIT-ot április 19-én alapítottuk. Mármint a blog maga, azóta működik. De valóban, már előtte is volt, hogy „szidtunk” egy-két blogot, mert nem volt épp olyan, amilyennek kellene lennie. Akkor még csak ketten voltunk Nillával, de azóta már bővültünk néhány vállalkozó szellemű kritizáló taggal.

Igen-igen. Megint megelőztél.
Hogy választottátok ki a Többieket?
Nos, mindenkinek elküldtünk egy – Nilla által lebutított – szöveget (megjegyzem, én állatira nevettem azon, ahogy kinéz), és nekik ahhoz kell írni egy kritikát. Akinek megfelelt a kritikája, az bekerült.
Nos, igen, egyelőre mindenki megfelelt, ha jól tudom. Nem sokan jelentkeztek eme nemes feladatra.

Nem egyszer voltam tanúja annak, hogy valaki, akinek a blogján valamelyik IKAIT tag hozzászólt, visszatért, hogy is fogalmazzak szépen, „anyázni”. Mennyire érint Téged rosszul egy ilyen eset?
Hát, az a helyzet, hogy én nagyon jól tudom kezelni magamban az ilyen szituációkat. Konkrétan röhögök rajtuk. Tudni kell, hogy call centeresként dolgoztam nagyjából nyolc hónapig, ahol azért találkozik az ember negatív... khm... kritikával. (GYK: call center – felhívom az embereket telefonon, és felteszek nekik pár kérdést) Szóval, akit már ott sem érdekel, hogy az összes női és férfi felmenőjét megemlítik egy fél perces telefonbeszélgetés alatt, szerintem az teljesen fel van készülve mindennemű negatív visszajelzésre az IKAIT-ban is... Meg minden máshol is.

Óh, Te egy igazi, életre való nő vagy! Szép!
Térjünk vissza az íráshoz még pár kérdésre. Írsz saját történetet és egy félig fanfic félig valós sztorit Nillával. Mondassz valamit ezekről?
Persze, valami. *Hehe*
Na, viccet félre téve.
A Megelevenedett Tündérmese (továbbiakban MT) ugyebár nekem az első ilyen „nagyobb szabású” művecském volt, mondhatni az első gyermekem. Pontosabban a Nillával közös gyerekünk. (ez hú, de vicces így leírva) Egy teljesen hétköznapi beszélgetés során pattant ki fejecskénkből az ötlet, amikor is nyálcsorgatva gondoltunk a két, mindenki által ismert szépfiúra, mert épp találtunk róluk pár új képet a neten. Tudni kell, hogy nem csak ők valósak az egész történetből, van néhány mellékszereplő, és egy főbb is, aki ténylegesen, valóban létezik, és pontosan olyan formában, ahogy az meg vagyon írva.
Aztán a következő a sorban a Te Vagy A Zeném. (TVAZ... milyen hülye rövidítés) Ez egy teljesen totálisan spontán mű. Igazából, bármily furcsán hangzik, már arra sem emlékszem, hogy jutott eszembe. Talán álmodtam valamit, azt hiszem. (hű, tiszta Meyer...) Egyszerűen csak kitaláltam a szereplőket, nagyjából a történet menetét, és elkezdtem írni.
A harmadik művecském pedig a Fellegek Felett (FF). Ennek elég érdekesek a megszületésének körülményei. Tudniillik én már egy jó ideje társszerkesztője vagyok egy zenekar honlapjának (itt a reklám helye – ShakuEcho), ahol egy nagyon jó játék is folyik. És volt egy olyan feladvány, hogy írjunk egy repüléssel kapcsolatos történetet. Nos, én ezt meg is tettem, ami nagyjából az FF legelső fejezete, plusz a második legvége. Meghaltak, pont, vége. Aztán jött egy Evelyn, aki kábé két hétig rágta a fülemet azért, hogy ezt nehogy abba merjem hagyni, mert ezt nekem folytatnom kell, annyira jó. Törtem rajta egy darabig a buksim, hogy mit is kéne, hogyan kéne, több embert is megkérdeztem. Aztán végül megszületett hozzá a blog is, és felkerültek az első fejik. És legnagyobb meglepődésemre baromi sokan olvassák, és a mai napig is kérik a kövi fejiket.
Igen, bizonyos okok miatt, mostanában nem nagyon volt ihletem, és nem frissítettem egy jó ideje. De igyekszek.

Mindig megelőzöl! Nem is kellek én ide!
Oh, mellékállásban gondolatolvasok. Nem mondtam volna?

Cullen gyerek lennél?
Nem. Én az Ezo-Tv jósa vagyok inkognitóban. *he-he-he*

Az MT-ben ki melyik fiúért van oda?
Háááááát, erre sajnos nem válaszolhatok, ez még titok. Akkor meg kéne, hogy öljelek.

Engem? Miért?
Hát, hogy ne adhasd tovább a titkot.

Komolyan nem mondod el? Ha szépen kérlek, akkor sem?
Nem-nem. Előbb-utóbb ki fog derülni. Annyit mondok, hogy szerintem azért lehet sejteni, egy-egy elejtett mondatocskánkból. Bár, lesznek itt még kavarodások.

Óh, hát... Azt olvastam, hogy ilyen esetben hallgatnom kell, és a szemedbe nézni, és attól Te majd zavarba jössz, és beszélni kezdesz... De most nehezebb dolgom van, úgy érzem. Nilla leverné rajtunk, ha megmondanád?
Jaj, máris zavarba jöttem. De akkor sem fogok beszélni. Hallgasson mindenki a megérzéseire, azt mondom. És neeem, Nilla nem olyan harcias. Csak egy kicsit.

Jól van, ezt bebuktam.
Van szerinted valami jellegzetesség az írásaidban?
Hát, szerintem nincs. Az ismerőseim szerint viszont, akik olvassák, szerintük „tiszta Melodys”. Hát mondom, akkor jól van. Állítólag nagyon sokszor adok olyan mondatokat a szereplőim szájába, amiket én is mondanék hasonló szituációkban. Vagy nagyon sok helyen használok olyan szófordulatokat, amik a sajátjaim. De hát, ez már csak így van. ettől lesznek az Én írásaim.

Hogy állsz a fanficion-ökkel?
Hogy érted? Hogy én írok-e fanfictionöket, vagy, hogy olvasom-e őket?

Is-is.
Oké. Igen, olvasom őket. Mostanában kicsit kevesebbet, mert valahogy mindig mással foglalom el magam. De igen, szeretek fanfictionöket olvasni. Írni még nem próbáltam. Nem is nagyon gondolkodtam rajta, hogy kéne.

Harry Potter vagy Twilight témában?
Nos, kevesen tudják rólam, de én hatalmas nagy HP-rajongó vagyok. Meg se tudom számolni, hányszor olvastam a könyveket, mind egyesével, mind összesen. Annyit tudok, hogy az elsőt tizennégyszer olvastam. (jó, mi?) Természetesen ficet is többet olvastam HP témában - főleg azért is, mert azok már régebb óta is léteznek -, de én nagyon szeretem a Twilightosokat is. Igazából a lényeg, hogy jól legyen megírva, hogy magával ragadjon. Végül is, egy ilyen fic hozott össze Nillával is.

Kik a kedvenc karakterek?
Nos, HP-ből én a rosszfiúkat szeretem, mint például Draco vagy Perselus. Alkonyatból pedig Alice, Jasper, Emmett.
Hát igen, én sosem a tipikus ’jó oldalon álló főszereplőket” szemelem ki.

Nekem nem számított ki melyik oldalon van...
Mit szólsz Edward karakteréhez? Szimpatikus?
(Most leszek megkövezve.) Néha kicsit nyálasnak, vagy inkább túl soknak érzem szerencsétlent. Főleg, ha a filmre gondolok. De amúgy mint hapsi, te jó ég, még jó hogy „szimpatikus”.

Na, végre valaki, aki nincs oda meg vissza érte! Egyébként szerintem Harry is hasonló volt...
Hát igen. Harry meg a kissé-esetlen-és-szerencsétlek-kamaszfiú. De őt igazából még jobban csíptem, mint Edifiút.

Én egyiket sem csíptem.
És a filmek? Melyik tetszett?
HP filmetek nem igazán szeretem. Ha én elképzelek valamit valahogy, ne rombolják le az illúzióimat. Majdnem sírva fakadtam például, amikor megláttam Remust és Siriust. Hát én nagyon nem úgy képzeltem el őket.
A Twilight filmek viszont egész jók, és még egész könyvhűek is. Jobban, mint a HP filmek.

Nekem nem tetszettek. Nem úgy, hogy olvastam a könyveket.
Én először a filmet láttam, és csak utána olvastam a Twilightot.

Ha már könyvekről volt szó...
Van még valami történet, amit meg szeretnél írni, csak még nem jutottál döntésre?
Hmm... Nekem mindig van valamilyen ötletem, de a legtöbbet már születéskor Tajgetosz-pozitívnak ítélem. Aztán nem tudom, lehet, hogy lesz még később más művem is. A fene tudja.

És mik a terveid a hétköznapokra?
Hát, rövid távú célom, hogy most levizsgázok. Remélhetőleg. Emellett pedig nagyban tolom a diákmunkát, ugyanis nyárra van több nyaralási tervem. Például eltöltök egy hetet Budapesten, ahol találkozok majd Nillával, plusz megyek egy hétre Szegedre, mert schmetterling meghívott.

Budapest és Szeged? Csak a legmesszebb fekvő városokba mész?
Úgy tűnik. Hát, ha egyszer ott vannak az ember barátai, nem igaz? (Annak aki nem tudná: én Győr szülötte vagyok.)

Akkor levezetésnek...
Mi az a 10 szó, ami elsőre eszedbe jut magadról?
10 szó? OMG... na jó... szerelmes, optimista, néha naiv, barát centrikus, lusta, vidám, természetes, muzikális, segítőkész, álmodozós
Azt hiszem, ez lenne az én tíz szavam.

És akkor még néhány apró kérdés, ha benne vagy...
Milyen fagyi lennél, ha fagyi lennél?
Asszem' joghurtos.

Melyik szín?
Narancssárga.

Melyik virág?
Hát... talán gerbera, de abból is kizárólag narancsos. *hi-hi*

Milyen állat?
Egyértelmű. Cica.

Óh! Melyik évszak?
Tavasz, de nem ez az esős, hanem a virágzós.

Szeretnél valakinek köszönetet mondani?
Mindenkinek, aki támogatott, akár csak egy hangyányit is. Itt aztán tényleg nem emelnék ki neveket. Akikre legfőképpen gondolok, ők úgyis tudják magukról.

Akkor ennyi lett volna... Mondasz még valamit?
Köszönöm szépen, hogy rám is gondoltatok, az interjúvolás kapcsán. Igazából nagyon megtisztelőnek érzem. Igazából nagyon jónak tartom ezt a blogot. Úgyhogy csak így tovább. Hajrá!

+1 kérdés Bareetól: Ki a példaképed a mindennapokban és ki az írók közül?
Íróknál nagy írókra gondolsz, vagy bloggerekre? Esetleg is-is?

Ha tudsz mondani, akkor is-is.
Nos, azt hiszem az életben édesanyám, és az ő apukája a példaképeim. Anyukám egyedül nevel minket, és igazán rendkívüli nőnek tartom. A papámat pedig az életszemléletéért, a tapasztalatai miatt tartom példaképemnek. Nos, ha a bloggerek között gondolkozok, akkor - ő bármennyire is tiltakozik ez ellen a tény ellen - Nillát tartom magam előtt példaértékűnek. A fantáziája, a kitartása, a céljai... Számomra egyszerűen magával ragadóak. És emellett egy csodálatos személyiség is. Ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem, de Nilla - ő valahogy teljesen más számomra. "Nagy írók" közül viszont bármily meglepő, nem tudnék kiemelni senkit sem. Bár Müller Péter művei igazán figyelemreméltóak, főleg a Szeretetkönyv.


Köszönöm/Köszönjük!

Melody ajánlása: http://www.youtube.com/watch?v=-4kTei0XrCs&feature=related

Ha szeretnél ellátogatni Melody oldalaira, az alábbi címeken megteheted: http://lelkemdallama.blogspot.com/, http://tevagyazenem.blogspot.com/, http://fellegekfelett.blogspot.com/, http://palyazat-melody.blogspot.com/.
Nillával közös történetük oldala: http://nillody.blogspot.com/.
És, ha érdekel, itt az IKAIT címe is: http://ikait.blogspot.com/.